Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Dohánygyárak
38 Dohánygyárak A kassai dohánygyár áruraktára a Hernádpartja felől, ipio körül vezetőség a gyárat bezáratta. Ezerháromszáz munkásnő maradt jövedelem nélkül. A sztrájkolok a polgármester támogatását kérték, sőt a pénzügyminiszternél egy küldöttség is kérte a sérelmes bércsökkentés visszavonását. 13-án még mindig tartott a munkabeszüntetés, a dolgozók népgyűlést is tartottak, amin Haas Kálmán budapesti kiküldött szónokolt, egységes fellépésre és kitartásra buzdítva az asszonyokat. Másnapra meglett a „megoldás”: az igazgatóság felhívást függesztett ki a gyár falára, miszerint aki nem veszi fel a munkát, azt véglegesen elbocsájtják. Nem volt mit tenni, a munkások legtöbbje aláírta a vezetőség feltételeit, és kétheti sztrájk után újra megindult a termelés. A trianoni szerződés a Felvidéket a gyárral együtt Csehszlovákiához csatolta, ami újabb ellentéteket szült. 1922-ben arról cikkez a Prágai Magyar Hírlap, hogy a kassai gyárban nem hajlandók magyar munkásnőket alkalmazni. Április 1- tői ugyanis új munkásokat vettek fel, másokkal együtt Francz Munkavégezte a kassai gyár udvarán Erzsébet is értesítést kapott, hogy felvételi kérelmét elfogadták, és jelentkezzen a vezetőségnél. így is tett, de amikor elbeszélgetés közben az igazgató kérdésére bevallotta, hogy gyermekei magyar nyelvű iskolába járnak, az igazgató durván rátámadt, mondván: magyarnak a gyárban nincs keresni valója. Az asszony hiába könyörgött, és ígérte, hogy a következő tanévben már szlovák iskolába járatja gyerekeit, az újonnan felvettek névsorából az igazgató törölte és elküldte. A munkásnők szakszervezete panaszt tett a jövedéki központi igazgatóságnál Prágában. Végül a képviselő már a minisztert kérte az ügy kivizsgálásra, felhívva figyelmét, hogy a kassai gyár termékeit Magyarországon is fogyasztják, így a magyarok is hozzájárulnak a gyár bevételeihez. Egy héttel később újabb keserű szájízt okozó esemény történt: hetven munkást elbocsájtottak. Igaz, őket eleve is csak átmenetileg vették fel arra az esetre, ha a Jövedék prágai vezetése hozzájárulna, hogy Kassán pipadohányt is gyártsanak. Mivel ezt az engedélyt nem kapták meg, a dolgozóktól megváltak. A háború előtt még 1767, ekkor azonban már csak 800 dolgozója volt az üzemnek. 1925. április 19-én hajnali két óra körül tűz ütött ki a gyárban, mely az épület középső és nyugati részét, valamint a tetőzetet is elpusztította. A Prágai Magyar Hírlap cikke szerint „a tűzoltóság egy kis kézifecskendővel a tűz kiütése után huszonöt perccel jelent meg a helyszínen, amikor a motoros fecskendők megjelentek, mentésről szó sem lehetett, csak arról, hogy a tűz lokalizáltassék. A rendőrség és az alarmírozott katonaság is segítséget nyújtott az oltásnál, azonban csak hajnali 4 órára sikerült a terjedő tűz elé gátat vetni. A gyár középső traktusát a tűz teljesen elpusztította, ahol nagymennyiségű kész cigaretta és szivar esett a lángok martalékául. Ugyancsak nagy károkat szenvedett a nyugati épületrész is. A pusztító elemet csak a vasárnap déli órákban sikerült teljesen legyőzni, a tűzvész helyén azonban még az estéli órákban is füstölögtek az
