Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Dohánygyárak
Dohánygyárak 39 épületek. A tűzvészokozta kár nagyon jelentős.”К lefolytatott vizsgálat szerint „a kéménybe épített gerendák okozták a tüzet, amely a ventillátorok működése révén felharapódzott a tetőzetre.” Kiderült, továbbá, hogy aznap ugyanabban a helyiségben már volt egy kisebb tűzeset, „amelyet elfojtottak ugyan, de — úgy látszik — az tovább lappangott”. A kár a becslések szerint épületben és készáruban összesen nyolcmillió cseh korona. Az oltás közben öt tűzoltó súlyosan megsebesült, a gyártelepen lakó háromszáz munkás pedig egyik percről a másikra hajléktalanná vált. A munka folytatódott, de a károsodott épületrészeket még két év elteltével sem javították ki, bár addigra életveszélyes állapotba kerültek. Hiába ígérte a központi vezetés, hogy Kassán is bevezetik a cigaretta- és pipadohánygyártást, ebből annak ellenére sem lett semmi, hogy a szükséges gépeket már fel is szerelték a gyárban. A munkások attól tartottak, hogy a vezetőség szándékosan hagyja lepusztulni a gyárat, mert idővel teljesen le akarják építeni. Végül hat évvel később, 1933 tavaszán kezdték meg a munkát az új berendezések: egy gép naponta 50 000 csomag dohányt volt képes becsomagolni, amivel ötven ember munkáját helyettesítette. 1951-ben a gyárat felszámolták, 1953-ig az épületek egy részét felújították, és onnantól mérnöki iskola működött az egykori gyár területén. Amikor 2007-ben az intézmény elköltözött, egy polgári szövetség szemelte ki a gyárkomplexumot, melyet kulturális célokra szerettek volna hasznosítani. így jött létre 2015-ben a Tabacka Kulturfabrik, egy egyedi kialakítású kulturális központ, nyitott művészeti, kreatív és együttműködési tér. A Gorkij utcán álló egykori dohánygyár újragondolt területén ma 2500 mz áll a kortárs művészetek, koncertek, színház, filmklub, oktatás rendelkezésére. KOLOZSVÁR 1851-1960 - Magyar utca 77. ma: 77. Bulevardul 21 Decembrie 1989, Cluj-Napoca, Románia A kolozsvári dohánygyár a neoabszolutista korszak első állami gyáralapításai közé tartozik Erdélyben. 1851-ben létesítették, abban a korban, amikor a forradalom és szabadságharc eseményeinek rongálása következtében az erdélyi üzemek beszüntették vagy csökkenteni kényszerültek tevékenységüket, illetve a megnövekedett adók és az infláció nagyban gátolták az önálló tőkével rendelkezők iparfejlesztését. Mindehhez hozzájárult Bécsnek a dohánygyártásra kiszabott állami monopóliuma is. 1850-ben a császári hatóságok elhatározták egy dohánygyár megépítését Erdélyben, és erre a legmegfelelőbbnek Kolozsvárt tartották, hiszen a városban korábban is több magán-szivargyár működött. Neidl Ferenc vezetésével a katolikus szeminárium Beltorda (ma Egyetem) utcai épületében indult be az üzem 185t júliusában, 24 munkásnővel. A növekvő termelés és munkáslétszám szükségessé tette önálló gyártelep kialakítását megfelelő épületekkel. A későbbi dohánygyár területén az 1850-es évek elején még egy hatalmas üres telek állt, az úgynevezett Jósika-kert. Az évtized második felében a hat holdas terület már gróf Pejacsevich-féle birtokként szerepel az okmányokban. 1858-ban az állam megvette ezt a tágas külvárosi telket, és 1860-ra felhúzták az első három, kifejezetten ipari célú kolozsvári épületet. Az új üzemben már pipadohány is készült, és 1883-tól megkezdődött a cigarettagyártás is. Ez volt a város első és legnagyobb gyára, melyben az erdélyin kívül kubai, jávai, brazíliai és török dohányt is felhasználtak. 1882-ben itt tört ki az első kolozsvári sztrájk, majd 1888- ban a munkásnők a rossz nyersanyag miatt újabb sztrájkba léptek, mert hiába kérték a dohányminőség javítását, a vezetőség minden ilyen megjegyzés után a legszigorúbban, elbocsájtással fenyegetve bánt el a panaszkodókkal. A kolozsvári gyárföépülete
