Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Dohánygyárak
DOHÁNYGYÁRAK 33 Prensados szivar doboza, i8po körül magyarán tubákoltak. A dohánygyár mindennapjairól átfogó és élethű képet ad Zolnay Vilmos (1890-1984) részletes visszaemlékezése, akinek apja hosszú ideig vezette a gyárat. Ebben a fejezetben az ő leírását követjük. A legrégebbi pesti dohánygyár az erzsébetvárosi volt. A fogyasztási igények emelkedésével bővíteni kellett a termelést is. A második üzem helyéül a régi Soroksári (ma Ráday) utcában lévő Szvetenay Márton-féle házat szemelték ki, amely még Mária Terézia korában kaszárnyának épült. Később katonai kórház lett, és a sok ki-be járó ápoló apáca miatt sokan kolostorként is emlegették. A tárgyalások eredményre vezettek, így a Dohányjövedék az épületet 1850-ben 104.414 Ft 13 krajcárért megvásárolta, és még ugyanabban az évben át is vette, átalakíttatta és üzembe helyezte. A gyártelep az akkori Soroksári utca 28. - Üllői út 27. - Köztelek utca I. számú telkek területén volt. 1864-től átvették a burnótgyártást az erzsébetvárosi üzemből. 1871-ben a hatalmas, de csupán egyemeletes épületre 79.188 Ft 84 kr. költséggel ráhúztak egy második emeletet, hogy kibővítsék a gyártási helyiségeket, amelyek mérete elégtelennek bizonyult. A gyár frontja és a Köztelek utcán húzódó nagy kiterjedésű része dísztelen bécsi kaszárnyastílusban épült háztömb volt, sárgára mázolva, csupán az ablakai fölött kiugró egyszerű díszítésekkel állt az utcában, messze kiemelkedve az akkori környék földszintes és egyemeletes házacskái közül. Az igazgatósági és gyártási épülethez kapcsolódott a Köztelek utca harmadik harmadától a raktárépület, melynek hivatalos neve Központi Dohányáruraktár volt. 1861-ben építették az egy méternél is vastagabb falú, belül faszerkezetes raktárt, kis, felül ívelt ablakokkal és egy Üllői útra nyíló kapuval. (Ezt az épületet a gyár felszámolását követően, 1911-ben az orvosi klinika kapta meg, hogy tovább tudjon terjeszkedni. Ebből a tervből azonban nem lett semmi, így az épületet lebontották és a helyén parkot nyitottak.) A gyár udvarán - azt mintegy kettéosztva - állt az 1864-ben épített gépház, régi gőzgépével, a lakatos- és kovácsműhelylyel. Ennek a földszintes épületnek a padlása szárítóhelynek volt kialakítva, igen megfelelően annak, hogy az alatta álló kazánház hozzáépített égbe meredő kéménye jóvoltából tűzveszélyes legyen. Ki is gyulladt és le is égett 1885 nyarán. A gyár akkori igazgatója - mialatt gyára égett — javában mulatott az Országos Kiállításon. Persze erről nem tehetett, de mégis bűnéül rótták fel, hogy nem volt jelen és nem intézkedett. Ez a raktárépület választotta el a két nagy udvart. A hátsóban volt még egy földszintes épület, az asztalosműhely, mely 1888-ban épült. 1904. augusztus 6-án ismét tűzvész pusztított, a Népszava cikke szerint a gyár „nagy része leégett. Valószínűleg a harmadik emeleten nyitva tartott ablakon vagy a padláson elhelyezett szellőztető készüléken keresztül a szomszédból beröppent szikra gyújtotta meg a raktáron levő száraz anyagot s a tűz azután lefelé terjedt. A kár anyagban 760.000 korona, épületben 28.000 korona. A megmentett raktárépületben tíz millió korona értékű dohányáru van elraktározva.” A Vasárnapi Újság szerint a Kinizsi utcai épület volt „az anyagszertár is, s abban az ország huszonnégy dohánygyára és harminczkét dohánybeváltó-hivatala számára van raktáron a sok enyv és mindenféle olyan holmi, a mely a dohány földolgozásához szükséges. (...) Alatta, az egész második emeleten az a raktár van, a melybe a dohánylevél kerül: 92.600 bála dohány volt most ott összehordva. (...) Az alsó részekből még sok dohányt, szivart kimentettek; még többet kidobáltak az udvarra és utczára, a hol aztán a víz összeáztatta. Az épületnek egyharmada égett el, egészen le a pinczeboltozatig. A raktáron volt dohánynak tetemes része megsemmisült, mert nagyon sok pocsékká ázott. A szertedobált ázott és égett dohányt, szivart később a Dunába hordták. ”
