Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Formás pipatestek
164 Formás pipatestek is megoszlanak a vélemények. Sokak szerint rontja vagy legalábbis csökkenti a dohány ízét, hamar megtelik nedvességgel, ami csak gátolja a szívást, stb. Mindenesetre a lehetőség adott, ki-ki tapasztalatai alapján eldöntheti: kíván-e élni vele vagy sem. A rágyújtás eszköze a hosszúszálú gyufa vagy az olyan, kifejezetten pipás öngyújtó, amely a szúrólángot oldalirányban bocsájtja ki. Régi módszer a fidibusz használata, amely hosszúra összecsavart papír vagy faforgács. A Pallas Lexikon szerint: „a fidibusz összehajtott papírszelet, melynek egyik végén kevés gyújtókeverék van. Salétrommal és ólomcukorral áztatott papírból v. papírlemezből készül, mely a taplóhoz hasonlóan parázzsal é^. ” Bármelyik tűzszerszámot használjuk is, rágyújtáskor körkörös mozdulatokkal a dohány teljes felületét izzásba kell hozni. Ilyenkor a felsőbb dohányszálak felkunkorodhatnak, amiket a tömőfával le kell nyomkodni. Ha ez a művelet kioltaná a parazsat, akkor újra kell gyújtani. Fontos, hogy a megtömött pipában a dohány a teljes felületén, egyenletesen égjen. Ha a pipa fala mégis átforrósodna, kis pihentetés után újra lehet gyújtani. Ha a dohány kialudt, de a pipa még nem forró, akkor nem szükséges pihentetni újragyújtás előtt, csupán a felső hamuréteget kell kiszórni, és a dohányt kissé lenyomkodni. Kezdésnek a leg(Fehérváry Zoltán tulajdona) Pipás merengés — ipo$ (Fortepan Nr. 2868) jobb választás egy ízesítetten dohány, ami inkább szárazabb legyen, mintsem túlságosan nedves. Az égés során keletkező nedvesség, régies nevén pipamocsok, ha túl sok, könnyedén felismerhető, mert a pipaszárban felgyülemlik és szívás során szörcsögő hangot hallat. Ilyen esetben szükséges a pipatisztító szál alkalmazása, ami egy üvegmosó keféhez hasonlatos eszköz: hosszú drót, köröskörül bolyhos bevonattal. Ezt úgy, hogy sérülést ne okozzon, óvatosan kell a pipaszár nyílásába dugni, és az összegyűlt kondenzátumot felitatni. Egy tömet elszívása után, a pipát félre kell tenni és hagyni teljesen kihűlni. Csak ez után ajánlatos a pipaszurkáló kis kanalával kikotorni belőle a hamut, mindvégig ügyelve arra, hogy a tűztérben lévő szénréteget meg ne sértsük. Ilyenkor kell a szárat is lecsavarni, lehetőleg mindig jobbra, de legalábbis mindig ugyanabba az irányba, a filtert — ha volt - kivenni. A legközelebbi zökkenőmentes használat érdekében a füstjáratokból a pipatisztító szállal alaposan ki kell pucolni minden nedvességet és esetleges lerakódást. A pipákat lehetőleg mindig száraz, szellős helyen kell tárolni, és kellő ideig pihentetni. Erre a célra, főleg, ha már több pipánk is van, célszerű beszerezni egy pipatartó állványt, azaz egy pipatóriumot, ami nem csak a funkció szempontjából hasznos, de emellett igen látványos is tud lenni. A régi időkben egy-egy ilyen aprólékosan és művészien megmunkált kis állvány nem csupán a lakás díszeként szolgált, de a
