Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
A trafik
A TRAFIK 153 MAGVAU KIUÁLYI ^SZIVAR Хрипл papíráruk TF NTAk írószerek «PfSimuíft lapok IEVÉI Papírok V41TÓÜR1AP0K beTvégek CKlAOHlAPAPlR S/IPKAK ИРАК JAílK KÁRTYÁK Budapest, EMKE, Barkóczy Ilona dohányárudája, 192g kákát tették keménykarton- vagy bádogdobozba, melyet zsír- és sztaniolpapírral is kibéleltek és „pergaminnal” vettek körül. A polcokra úgy kellett az árut kihelyezni, hogy a falat nem érinthette, kivéve, ha a polc mögötti teljes falfelület faburkolattal volt ellátva. így akadályozták meg, hogy a leghátulra került csomagok a fal nedvességét átvegyék, és esetleg bedohosodjanak, megpenészedjenek. A pulton felbontva álltak a száz darab cigarettát tartalmazó nagy kartondobozok, melyekből szálanként is lehetett vásárolni, kinek mennyire futotta. Az egyesével kiszolgált cigarettákat az eladók a Jövedék által gyártatott kis papírta-Székesfehérvár - Özv. Pénzes Józsefné trafikja a Kari-házban, 1928 Valahol Budapesten, 1929 sakokba tették, melyek persze kiváló reklámeszközként is szolgáltak. Szintén a pultra voltak kitéve a legkeresettebb szivarfajták is. Az általában ötven vagy száz szivarnak otthont adó ízléses külsejű, gyári cédrusládácskákból a jobb helyeken válogatni is lehetett. Ki-ki kedvére kereshette a legszebb halványsárga, vagy éppen a legsötétebb barna, esetleg a pettyes levélbe burkolt kis dohánytorpedókat. A szivardobozokat úgy állították össze a gyárban, hogy a nagyjából egyforma színű darabok kerüljenek egy ládába, ezen belül is a legszebbek a legfelső sorba. De persze hiába minden hasonlóság, mindenkinek megvan a saját bogara, és néhányan még az egyformák közül is szerették volna kikeresni a különbözőt. A „marconább” trafikosok ezt nem engedték, mondván, így a vevők kiszedegetik a legszebbeket, a kevésbé gusztusosak pedig megmaradnak. Ki is írták ajtajukra, hogy „a szivarokban válogatás nincs!”
