Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)

A trafik

154 A TRAFIK

Különálló trafik pavilonok, 1920—1030 között

Nem csak ez volt a probléma a válogatással. A Nyírvidék 1901. szeptember 22-i, jó humorú cikke szerint „A mikor az ember a trafikban szivart vásárol, el nem mulaszthatja, hogy

meg ne ropogtassa a végét. Ha pattog a szivar, jó, ha nem reagál a nyomásra, rossz. Ez az egyszerű kísérlet nagy veszedelme a közegészségnek, mert a visszautasított szivaron, a mely az ember kezenyomát viseli, vidáman tenyésznek a kis bacillusok. A jámbor halandó, a ki hét krajczárért britanikát vásárol, nem is sejti, milyen jó üzletet csinált, mert a szivarral együtt tízezer ritka fajta bacillus korlátlan tulajdonosa is lett, a mi nem megvetendő vagyon, ha meggondoljuk, hogy a bakteriológiai intézetben minden bacillus egy koronájába van az államnak. A szivar járványterjesztö tulajdonságát már régen fölfedezték s a külföldön védekeznek is ellene. Nálunk csak a gazdagok immunisak a dohány bacillusaitól, mert az ö mindennapi szivarjuk ezüstös aranyos burokban rejtőzködik s védve van a ropogtatás veszedelme ellen. A polgárság nagyrésze azonban, a melynek csak trafikszivarra telik, mindeddig védtelen volt. Most egy hírforrás azt jelenti, hogy a dohányjövedék igazgatósága végre meghallgatta a higienikusok sürgető kérését a legközelebb hasznos újítást csinál a trafik-szivar dolgában. A reform abból fog állani, hogy minden egyes szivar selyempapirosba lesz burkolva, a legolcsóbb szivaroknak pedig legalább a végére papiroskupakot húznak. Ez az újítás ugyan hasznára