Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)
Balla Tibor: Mars és Érosz kéz a kézben. A Nagy Háború osztrák-magyar tábori és tartalék bordélyai
Balla Tibor: Mars és Érosz kéz a kézben 6. kép ■ Nemi betegek számára fenntartott fertőző osztály egy hátországi kórházban hatóságok figyelmének középpontjába kerültek. A nyilvánosházakban az erkölcsrendészetnek legalább havonta egyszer, egy hivatali orvos bevonásával ellenőrzést kellett tartania. A kéjnőnek fertőtlenítőszereket és tisztálkodási eszközöket (bórvazelin, hipermangán, szappan, egy saját használatú bidé) kellett beszereznie. Látogatójának a bárcakönyvét önként meg kellett mutatnia, hogy abból a neve és az utolsó orvosi vizsgálatának eredménye azonosítható legyen. A nemi érintkezés előtt öt százalékos bórvazelin, utána pedig meleg víz és szappan volt használandó. A kurtizánoknak havonta egyszer alapos orvosi vizsgálaton kellett részt venniük, amely a test teljes bőrfelületének, a toroknak és a szájüregnek az átvizsgálásából állt.24 Egy 1915. november 5-én kelt közös hadügyminiszteri rendelettel a Monarchia több városában, többek között Prágában, Brünnben, Bécsben nemi beteg nők számára hoztak létre kórházakat. A bécsi kórházakban felállított öt osztály azonban kevésnek bizonyult. A prostituáltakat túl korán engedték ki az egészségügyi intézményekből, amikor még fertőzők voltak. A császárvárosi rendőri szerveknek pedig nem volt felhatalmazásuk arra, hogy internálják őket. A rendőrség által a nyilvános helyeken, így például a pályaudvarokon, hotelekben, kávéházakban, vendéglőkben, kocsmákban, lokálokban 24 KA KM 1916 14 A. 43-17/2, ill. 14 A. 43-17/4.
