Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)
Urbán Gyöngyi: Tábori postával a világháborúban
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK II. a bukovinai úttalan utakon a kocsik elakadtak, a tábori postásoknak mindig akadt segítségük, akik kiemelték a kocsit a sárból, mert a postát megkülönböztetett figyelem vette körül. A tábori posta egy másik nagyon fontos területe volt a tábori mozgóposta-szolgálat. A mozgóposta, egy külön e célra tervezett, megépített és berendezett vasúti kocsiban, utazás közben is működő, főleg közvetítő postahivatal volt. A közvetítés azt jelentette, hogy a stabil postahivatalok által előre feldolgozott, meghatározott helyre szóló közvetlen zárlatokon kívül, a feldolgozatlanul bárhova szóló küldeményt menet közben a mozgóposta feldolgozta és úgy közvetítette a tábori főpostahivatalokhoz, illetve más, csatlakozó további szállítást végző postai menetekhez, járatokhoz. Ez a különleges postahivatal eleinte két, egymással átjáró útján összefüggő vasúti kocsiban működött, amiből az egyik a kezelőhelyiség, a másik a raktár volt, később egy hosszú, egyterű kocsit használtak. A magyarországi mozgóposták 1863- ban indultak, vagyis egy már békeidőben kipróbált, bejáratott, sikeres postai szolgáltatás volt. A háború kitörése után a nagyon gyorsan növekvő küldeményforgalom hatására tábori mozgóposta-szolgálatot is indítottak azokba az irányokba, amerre az egyes hadseregcsoportok állomásoztak. Ezek természetesen csak tábori postai anyagot közvetítettek a hátországi gyűjtőállomásoktól a tábori főpostahivatalokig, illetve fordított irányban. A postások a mozgópostán eléggé egyedi körülmények között dolgoztak, erről így írt Majoros József: „A személyzet csaknem állandóan és kivétel nélkül állva dolgozik, a robogó vonaton, a gyorsvonaton is: bont, beoszt, szétoszt, számol, számlál, irányít, rovatok jegyzékei, zár stb., stb. és - izzad. Egyszer azért, mert az elvégzendő munkamennyiség minden mértéket, minden nem postás elgondolást felülmúl; nyáron például azért, mert a kocsi teteje, mint valami lapos olvasztókohó, hihetetlen forrósággal árasztja el a kocsi belsejét, télen azért, mert a kocsik minden melege, már a viszonylagos alacsonyság miatt is, a kocsik felső egyharmad részében halmozódik fel, és szinte vörösre süti a benne állva dolgozók fejét. Ugyanakkor a kocsik padlózata lábfagyasztóan jéghideg.”13 Az utazás szinte egész ideje alatt folyt a munka, persze a küldemények mennyiségétől függően, de ahol megállt a vonat, ott mindig új zsákok érkeztek, vagyis új munka kezdődött. A már többször említett Majoros József a Budapest-Brassó vonalon utazott, ami 26 órányi utat, munkaidőt jelentett! A háborús menetrend és az előre nem látható események miatt azonban a menetidő gyakran 36 óra volt vagy akár 48 is! Ezután a végállomáson 12-24 óra pihenőidőt kaptak a postások, majd indultak vissza. Ezek a nehéz kö-13 Majoros József i, m. 226.
