Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)

Diószegi György Antal: Zászlótartó hősök az első világháború csatáiban és a Trianon utáni emlékművek kegyeleti öröksége tükrében

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK II.

haldoklóit - letették és másnap az oroszok temették el. Az ezred zászlótartója Lovas Gyula hadapród megsebesülve a zászlót nagy hirtelenében a szántásba beásta és vánszorgott hátrafelé. A zászlórúdja azonban az erős tüzelés közben a földből kilátszott, mire Tacsi Sándor őrmester azt felkapta és vitte hátra-felé Közvetlenül a tűzvonal mögött álló Lakatos Béla őrnagy és Szabó József főhadnagy segédtiszt látták legelőbb, de engedték vinni az ezred eme felszentelt szimbólumát. Tacsi szaladt hátrafelé, de egy gránát mellette vágódott le, mire a földön elterült és a közelében levő ezredparancsnok mellől odaszaladt Homoky és Moskovszky ezredkerékpáros honvédek segítettek neki.” Kicsit „hátrább Syposs százados szétugratott embereket szedett össze és az éppen paranccsal odaszaladt Ollinger Béla főhadnagy ezredsegédtiszt itt vette át Tacsitól a zászlót”. „Tacsi őrmester az ezred zászlójának ezen megmentéséért később az arany vitézségi érmet kapta”.7

Mint erre már említés történt a csatatereken a zászlótartó igazi hős volt: ő tartotta két kezében a zászlót, és így nyilván önmagát tudta a legkevésbé megvédeni; őt látta minden ellenséges katona is, akik meg akarták szerezni tőle a zászlót; és a csatamezőn a zászlótartó volt mindig az a katona, aki minden körülmény között (akár az élete árán is) védte a zászlót. A zászlótartó sosem volt pusztán egymagában: a zászló védelme érdekében mindig meg volt határozva, hogy kinek kell őt segítenie az esetleges menekülés vagy a zászlótartó elleni csoportos támadás során.

A szerb fronton harcoló székesfehérvári császári és királyi 69. gyalogezred zászlótartói egy 1914 augusztusában sorra került csata során különösen helytálltak. A szerb tüzérségi és gyalogsági tűz miatt csak súlyos veszteségek árán sikerült kivonni a tűzcsapásból az életben maradottakat. Az ezred a mindössze néhány órás összecsapás során 14 tisztet és 360 fő legénységet veszített. Az ezredzászlóról senki sem tudott semmit. A. „szakasz, melynél a zászló be volt osztva, igen erős és hatásos tüzet kapott”. „Horkay hadapród, zászlótartó, mindjárt az ütközet elején fejébe kapott telitalálatot, helyettese, Nagy szakaszvezető utána röviddel szintén elesett és ugyanúgy jártak azok az emberek, akik a zászlót magukhoz vették”.

Kiss Károly hadapród volt a zászlótartó, aki gondoskodott arról, hogy a zászló ne kerüljön az ellenség kezébe. Ekként írt erről: „Saját állásunkra az orosz tüzérség a leggyilkosabb ágyútüzet zúdította. Az ágyúk és puskatűz a közeli rohamot készítették elő. A legádázabb tűzben hallatszik szinte elhalóan Fehreler alezredes úr szava: »Zászlótartó, zászlótartó ki a tűzből, mentse meg a zászlót, biztos helyre a zászlóval!« Én Isten nevével ajkamon kiugrót-7 Debreceni honvédek a harcban. I. rész. A m. kir. debreceni 3. honvéd gyalogezred harcai az oroszokkal az olasz hadüzenetig. Vázlatos leírás. Összeállította Molnár József ezredes. Debrecen, 1926. 30-31.