Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)
Diószegi György Antal: Zászlótartó hősök az első világháború csatáiban és a Trianon utáni emlékművek kegyeleti öröksége tükrében
Diószegi György Antal: Zászlótartó hősök az első világháború csatáiban... akkor ezzel egy egész jelképrendszert tart a kezében: a magyar hadtörténeti hagyomány legfőbb jelképe a zászló és letéteményese a zászlótartó. A magyar zászlótartó különleges hadtörténeti szerepe kapcsán fontos rögzíteni, hogy a magyar nemzeti zászlónak a szülőföld, a haza, az ország jelképi szerepéről számos történeti adat szól. A zászlótartó különleges hadtörténeti szerepe abban gyökeredzik, hogy a magyar nemzeti zászló a szülőföld, a haza, az ország jelképe: a zászló jelképi szerepét erősítik azok a magyar szertartási rítusok, amelyek a zászló magasztossági tartalmát megadják. A zászlótartó a dicsőséges küzdelem jelképét, a zászlót emeli magasra. A zászlótartónak a zászlóval a csatarendben az arcvonal közepén, rohamnál a rohamoszlop élén, védelemben a zászlóalj négyszög belsejében, a vezénylő parancsnok mellett volt a helye. A zászlótartó a zászlóaljtörzshöz tartozott, és az alakulat belső szolgálatában az egyik legfontosabb altiszti beosztást látta el, a zászlóalj segédtisztje mellé volt vezényelve. Emiatt a legtöbb honvédzászlóaljnál két zászlótartó volt. A legkiválóbb alakulatok legénységének hősiességét a zászló selymére tűzött kitüntetéssel ismerték el. A zászló mint kitüntetés, esetenként zászlófoszlány minőségében élt tovább: mindenki hazavitt egy kis zászlófoszlányt a dicsőséges helytállás és a hazaszeretet jelképeként, kitüntetéseként. A zászló az első világháború kezdetekor is a haza, a katonai becsület és hősiesség jelképe volt. Az ellenség is a zászlót igyekezett megszerezni, s az elvesztése olyan súlyos bűnnek számított, amely nyomán akár fel is oszlathatták az adott alakulatot. A zászlómentés volt a zászlótartó egyik legfőbb feladata: a zászló elvesztése a magyar katona szemében a szégyen és a vereség jelképe volt.6 ZÁSZLÓMENTÉS: AZ „EZRED EME FELSZENTELT SZIMBÓLUMÁT” OLTALMAZÓ VITÉZEK A zászlómentés mindig hatalmas csatatéri teljesítményt, hősiességet kívánt meg a zászlótartóktól: a debreceni vitézek történeti emlékei közül különösen jelentős volt az alábbi zászlómentés. А „II. és III. zászlóalj visszatartható részénél is mind kegyetlenebbé változott a helyzet”: az „összekavarodott részek lassan lassan hátrább lettek nyomva”, csak egy „század van valahol még elől az eredeti állásában, Jezerniczky Ferenc, Fazekas Ernő, Günther Jenő hadnagyokkal és dr. Fülöp Miklós tartalékos hadnaggyal”. „Ballay Győző főhadnagy arcán sebesülve ment hátrafelé, másutt Róth József tartalékos zászlóst, aki haslövést kapott 2 honvéd cipelte. Róth zászlóst egy háznál, - miután már 6 Takáts Sándor i. m. 50.
