Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)

Diószegi György Antal: Zászlótartó hősök az első világháború csatáiban és a Trianon utáni emlékművek kegyeleti öröksége tükrében

Diószegi György Antal: Zászlótartó hősök az első világháború csatáiban... akkor ezzel egy egész jelképrendszert tart a kezében: a magyar hadtörténeti hagyomány legfőbb jelképe a zászló és letéteményese a zászlótartó. A ma­gyar zászlótartó különleges hadtörténeti szerepe kapcsán fontos rögzíteni, hogy a magyar nemzeti zászlónak a szülőföld, a haza, az ország jelképi szere­péről számos történeti adat szól. A zászlótartó különleges hadtörténeti sze­repe abban gyökeredzik, hogy a magyar nemzeti zászló a szülőföld, a haza, az ország jelképe: a zászló jelképi szerepét erősítik azok a magyar szertartási rítusok, amelyek a zászló magasztossági tartalmát megadják. A zászlótartó a dicsőséges küzdelem jelképét, a zászlót emeli magasra. A zászlótartónak a zászlóval a csatarendben az arcvonal közepén, ro­hamnál a rohamoszlop élén, védelemben a zászlóalj négyszög belsejében, a vezénylő parancsnok mellett volt a helye. A zászlótartó a zászlóaljtörzshöz tartozott, és az alakulat belső szolgálatában az egyik legfontosabb altiszti be­osztást látta el, a zászlóalj segédtisztje mellé volt vezényelve. Emiatt a legtöbb honvédzászlóaljnál két zászlótartó volt. A legkiválóbb alakulatok legénységé­nek hősiességét a zászló selymére tűzött kitüntetéssel ismerték el. A zászló mint kitüntetés, esetenként zászlófoszlány minőségében élt to­vább: mindenki hazavitt egy kis zászlófoszlányt a dicsőséges helytállás és a hazaszeretet jelképeként, kitüntetéseként. A zászló az első világháború kezdetekor is a haza, a katonai becsület és hősiesség jelképe volt. Az ellenség is a zászlót igyekezett megszerezni, s az elvesztése olyan súlyos bűnnek számított, amely nyomán akár fel is oszlathatták az adott alakulatot. A zászlómentés volt a zászlótartó egyik legfőbb feladata: a zászló elvesztése a magyar katona szemében a szégyen és a vereség jelképe volt.6 ZÁSZLÓMENTÉS: AZ „EZRED EME FELSZENTELT SZIMBÓLUMÁT” OLTALMAZÓ VITÉZEK A zászlómentés mindig hatalmas csatatéri teljesítményt, hősiességet kívánt meg a zászlótartóktól: a debreceni vitézek történeti emlékei közül különösen jelentős volt az alábbi zászlómentés. А „II. és III. zászlóalj visszatartható ré­szénél is mind kegyetlenebbé változott a helyzet”: az „összekavarodott részek lassan lassan hátrább lettek nyomva”, csak egy „század van valahol még elől az eredeti állásában, Jezerniczky Ferenc, Fazekas Ernő, Günther Jenő hadna­gyokkal és dr. Fülöp Miklós tartalékos hadnaggyal”. „Ballay Győző főhadnagy arcán sebesülve ment hátrafelé, másutt Róth József tartalékos zászlóst, aki haslövést kapott 2 honvéd cipelte. Róth zászlóst egy háznál, - miután már 6 Takáts Sándor i. m. 50.

Next

/
Oldalképek
Tartalom