Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)
Oravec Éva: A gödöllői társas élet alakulása az első világháború éveiben
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK II. folyamatosan figyelt. A központi rendeleteken túl a helyiek mindent megtettek azért, hogy a körülöttük élők helyzetén segítsenek. Ehhez ki-ki a maga eszközeivel járult hozzá. Az önkéntes felajánlások és adományozások sorra egymást követték az újságokban. 1916 elején már általános az elkeseredettség a községben. A háború idején az újságok a fronthírek mellett rendeletekről és ezek végrehajtásáról is írtak. „Megszűntek a köz és magánépítkezések. A legnagyobb gond a megélhetés. Liszt és kenyér, fa és szén s a gyomor szükségletei állnak előtérben. Csak baraképítkezés.”21 A találkozások, kötetlen beszélgetések, eszmecserék helyszínei, a vendéglők és kocsmák nyitva tartásának korlátozása még inkább beszűkítette a közösségi alkalmakat.22 Ilyen körülmények között természetesen a társasági élet is sokat változott, az egyleti élet hanyatlott, egyre kevesebben és egyre ritkábban tudott összegyűlni az egyesületi tagság, ami országos jelenség volt, ahogy a bálok, mulatságok szünetelése is. A Divatsalon című lapban 1915 tavaszán a következő sorok jelentek meg: „A nagy háború nemeslelkű asszonyai lemondtak a bálokról és még szűk családi körben sem táncolt ezen a farsangon senki”.23 Hasonlóképp történt ez Gödöllőn is, bár a Gödöllő és Vidéke című helyi lap inkább csak reméli, hogy nem lesz szükség a bécsihez hasonló tilalomra, és „a budapesti és vidéki közönség jó ízlése és érző szive tiltó rendelet nélkül is, magától rájön arra, hogy micsoda frivol dolog lenne a mindennapos farsang vigasság és önként lemond a táncról.”24 A katonaság jelenléte némiképp felpezsdítette Gödöllő életét, ami a társasági alkalmakon, előadások látogatottságán is észrevehető volt. 1915 tavaszáról egy pillanatképet őriz a helyi lap: „Most látjuk csak, hogy mi az, mit jelent egy község társadalmi életében, ha katonasága van. Sajnos, hogy Gödöllőnek nincs állandóan, de örülünk, nagyon örülünk azoknak, kik bár betegen, de mégis Gödöllőn tartózkodnak, bár csak hónapokig, hetekig is. Rendeztünk hangversenyeket, barátságos társas összejöveteleket, estélyeket sőt a napokban egy családi kabarettet is. A tisztek rangkülönbség nélkül mindenütt ott voltak, mindenütt kellemes társaságukkal felejthetetlen órákat szereztek. Nem volt tehát különbség őrnagy vagy zászlós, tényleges vagy tartalékos közt, mindegyik kedves, mindegyik kedélyes, mindegyik a legjobb barát volt. A színházat ki pártolja? A mi tisztjeink mindennap ott vannak; élnek és élni hagynak a jól megérdemlet (sic!) gázsijukból. Hangverseny volt? Tiszt nem hiányzott egy sem. Nem volt a színházban előadás? Hamar össze csináltak 21 Gödöllő és Vidéke, 1916. február 13. 22 Gödöllő és Vidéke, 1916. február 28. 23 F Dózsa Katalin 1989. i. m. 144. 24 Gödöllő és Vidéke, 1915. február 10.
