Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)

Oravec Éva: A gödöllői társas élet alakulása az első világháború éveiben

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK II.

A társas élet színteréül egyrészt a község központjában álló kastély parkjai és az Erzsébet királyné emlékére létesített és 1904-ben átadott Erzsébet-park szolgáltak, ahol jó időben sétálhattak, találkozhattak a helyiek, a nyaralók és a vendégek, illetve az egyesületek a majálisokat, juniálisokat, nyári mulatságokat tartották. Amikor fedett helyre volt szükség, akkor a főtér közelében lévő vendéglátóhelyek kerültek előtérbe. Igaz, a főtér állapotáról lesújtó véleményeket találunk ebből az időszakból, mégis a tágas Ferenc József tér körül több vendéglátóhely üzemelt (Erzsébet-szálló, Központi Szálloda, a közelben Korona Nagyvendéglő), térzene tette hangulatosabbá a vendégek és a járókelők itt töltött idejét. Az Erzsébet-szálló emeleti nagytermében a polgárság tagjai, különféle egyesületek gyakran rendeztek bálokat, banketteket, vacsorákat. A polgári élet másik fontos színtere a Központi Szálloda volt, amit ezekben az években Aranysas Háznak és kupolája miatt Nagykrumplinak is neveztek. A szálló földszintjén kocsma és kávéház működött, az első emeletét 1905-ben kibérelte a gödöllői Kaszinó, ekkortól ez lett az úri társaság találkozóhelye. A vendéglők cigányzenészeket fogadtak fel, akik délutántól estig muzsikáltak. Voltak, akik csak miattuk jártak ezekre a helyekre, mások az utcáról hallgatták a zenét. Az 1911-ben megnyílt Községháza díszterme a bálok és mulatságok helyszínei közé sorolódott be. 2

Ahogy minden település életében, úgy Gödöllőn is nyomot hagyott az első világháború, amelynek jelenségeit az egyesületi élet, a bálok, a mulatságok és a jótékony célú összejövetelek vonatkozásában a Gödöllői Városi Múzeumban őrzött dokumentumok, a Pest Megyei Levéltárban fellelhető ide vonatkozó iratanyagok és a Gödöllő és Vidéke, valamint a Gödöllői Hírlap című helyi lapok forrásaira támaszkodva vizsgálom.

A háborút megelőzően a község élete a megszokott rendben zajlott. 1914 elején szomorúan emlékeznek vissza az elmúlt évre a rossz termés és nehéz gazdasági helyzet miatt, és az elmúlt karácsony is szomorú emlék: „a boltokban se nagyon vásároltak és a pénztelenség meglátszott a szórakozóhelyeken is. A vendéglők, kávéházak csendesek, hiányzott a bőkezű mulatók csoportja, a mely (sic!) máskor egybe olvasztotta a két napot víg dáridó, muzsikaszó mellett. Még mintha idegen arcot is kevesebbet láttunk volna idén, a karácsonyi vendégek száma is megapadt, mert hát ma már utazásra, vendégeskedésre is alig jut.”3

2 Oravec Éva: Társasélet Gödöllőn a 19-20. század fordulóján. In: Ifi. Bertényi Iván-Géra Eleonóra- Richly Gábor (szerk.): „Taníts minket úgy számlálni napjainkat...” Tanulmányok a 70 éves Kosa László tiszteletére. Budapest, 2012. 321-328. Hivatkozik rá: 315-317.; Czeglédi Noémi: Nyaralók és turisták Gödöllőn a kiegyezéstől a második világháború végéig. In: Kerényi B. Eszter (szerk.): Élet a kastély vonzásában - Gödöllő, a nyaralóhely (1867—1945). 7—40.

3 Gödöllő és Vidéke, 1914. január 4.