Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok II. Tanulmánykötet (Budapest, 2018)
Oravec Éva: A gödöllői társas élet alakulása az első világháború éveiben
Oravec Éva: A gödöllői társas élet alakulása az első világháború éveiben Az aggodalmak mellett teli voltak reménységgel. Bár a fővárosban ekkorra a nagy farsangi elitmulatságok fénye alábbhagyott, helyettük a házi bálok jöttek divatba, ahol a kis társaságok már bostont, two-steppet és tangót táncoltak, a csárdás és a souper-csárdások már igen ritkává váltak, azonban Gödöllőn a régi szokás még tartotta magát. Ahogy minden évben, a farsangot a Polgári Kör bálja nyitotta 1914. február 1-jén, amit az előzetes felhívásban is a farsang legfényesebb eseményeként hirdettek, és az est be is váltotta a hozzáfűzött reményeket. 500 vendég részvételével zajlott a bál, amelyen az országgyűlési képviselő is jelen volt. A farsangi mulatság programjában kabaréműsor és tangóbemutató is szerepelt.4 Február 7-én Nőegyleti Bál volt a községháza dísztermében műkedvelői előadást követően, majd február 15-én a Polgári Dalkör báljára került sor az Erzsébet-szállóban, amelyen a szünetben karénekeket adott elő a dalkör és Hekó Radics Sándor bandája muzsikált. Február 22-én ugyancsak az Erzsébet-szállóban tartotta meg a Túzoltótestület az elitbálját. Február 24-én az Arany Fácán vendéglőben volt az ipartestületi ifjúság álarcos bálja, február 26-ára Hekó Radics Sándor (prímás) cigánybált hirdetett a Korona-szállóba. Február 24-én a Központi Szálloda új vendégőse, Fekete Lajos táncmulatsággal egybekötött jelmezestélyt rendezett.5 A gödöllői kávéházi színvonalról a helyi lap meglehetősen negatív képet festett saját közönségének. A kávéházakra inkább „kurta kocsma” jelző illett, amelyek régimódiak voltak, de fővárosi árakat szabtak. Ugyanígy negatívan értékelték a helyi egyesületi életet, a lakosság szalmaláng természetű lelkesedését.6 Az év elején az egyesületek megtartották közgyűléseiket, bankettjeiket, amelyeket családi vacsorákkal kötöttek össze. Áprilisban és májusban tánctanfolyamok hirdetései jelentek meg a lapokban. Színi társulat minden évben vendégszerepeit Gödöllőn, nem volt ez másképp 1914-ben sem. Április 29-én kezdte meg szereplését Bányai Lajos színtársulata, azonban a korábbi évek tapasztalatai alapján ez sem volt eredményes. Szigethy Irénke szubrett, primadonna művészestélyét a Központi Szálloda arénájába június 1-jére hirdették a gödöllői hirdetőtáblákra kihelyezett nagy zöld plakátok. Majd a budapesti „Szép példa” társulat „fehérszínház” alosztálya június 7-ére hirdette meg estjét a Községháza nagytermébe.7 4 F. Dózsa Katalin: Letűnt idők, eltűnt divatok. Budapest, 1989. 142-144.; Gödöllő és Vidéke, 1914. január 25., február 1.; Gödöllői Hírlap, 1914. február 8. 5 Gödöllő és Vidéke, 1914. február 15. és 22. Fekete Lajos Budapesten is jó hírnevű tagja volt a vendéglős ipartestületnek. 6 Gödöllő és Vidéke, 1914. február 1. és 15. E véleménnyel dacolva február végén úri dalárda alakult Gödöllőn diplomás emberekből és hivatalnokokból. A dalárda vezetője Abonyi Gyula lett, a Nemzeti Színház nyugalmazott művésze, vezető karnagya Kun Béla budapesti karnagy és zeneszerző, az egyes szólamokat helyi tanítók tanították. Gödöllői Hírlap, 1914. március 1. 7 Gödöllői Hírlap, 1914. május 3. és 17.; Gödöllő és Vidéke, 1914. május 3., 10. és 31.
