Saly Noémi: Gellért 100 (Budapest, 2019)
A rakpartépítéstől a kecskék búcsújáig
A Petz-nyaraló képeslapja; a telken halászcsárda és tánczterem tehénkével, 1905 (MKVM, Fortepan) Míg a híd rekordidő alatt elkészült, a fürdő ügye igen döcögősen haladt: „a fővárosi közmunkák tanácsa és a SárosfürdÖ tulajdonosai, néhai Koischor Szilárd örökösei között a megváltási összeg fölött megegyezés mindeddig nem jött létre. A kisajátító fél ugyanis kártalanítás fejében egynegyed millió forintot ajánlott fel, de a tulajdonosok négyszázezer forinton alul nem akarnak egyezkedni. így tehát valószínűleg bírói döntés alá kerül a dolog, és az idén már aligha rombolják le a Sárosfürdőt’’ - írta г Pesti Napló 1894. február 12-én. A bírósági ítélet alapján a Közmunkatanácsnak 480 000 koronát kellett fizetnie a fürdőtelekért és a források megváltására. Az épület kisajátítására és lebontására - a hegyoldalba fecskefészekként kapaszkodó apró házikókkal együtt - valóban csak 1895-ben került sor. Igyekezni kellett, mert a hídépítés munkálatai ekkorra már jócskán előrehaladtak, ráadásul az Erzsébetvárosi Takarékpénztár azzal az ajánlattal fordult a Közmunkák 22 1894-1918
