Saly Noémi: Gellért 100 (Budapest, 2019)
A rakpartépítéstől a kecskék búcsújáig
Tanácsához, hogy a forrást megveszi, és a Sárosfürdő helyett oda egy „világfürdőt” építtet. (A tanács az ötletet elutasította.) A kupolás csarnokot, amely nem is olyan régen, a Rudas fürdőével egy időben létesült, szintén lerombolták, mert közvetlenül az újonnan építendő hídfeljáró alá került volna. A medencét újabb és erősebb boltozattal, illetőleg mennyezettel zárták le, ügyelve arra, hogy a szerkezetet hordó pillér ne forrás fölé kerüljön, s hogy alapozása a forrásokra káros befolyással ne legyen. (A régi forrásház a feltöltött Gellért tér alatt ma is megvan, kivételes, ritka alkalmakkor látogatható.) Ugyanekkor a Gellért-hegy felső zónájának vízellátása céljából a Felsőhegy utcában létrehoztak egy átemelő telepet, ahol egy 16 lóerős szivattyú a III. számú medencéből közvetlenül emelte át a vizet, és szállította csővezetékeken a hegy 70 méter feletti részére. A területhez még hozzácsatoltak a Kemenes utca megnyitása folytán szerzett telkekből, valamint a Petz-birtokból ezer négyzetmétert a vízmedence kialakítására. A volt katonai gyógyintézet kertjéből is vásároltak még 76 négyszögölet, így összesen már 5643 négyszögöl állt rendelkezésre a fürdő új telkéhez. A pénzügyminiszter a Közmunkák Tanácsa felé záros határidejű építési kötelezettséget nem kötött ki, s beleegyezett, hogy a vételárat hosszabb idő alatt, részletekben törlesszék. Végül, az 1893. évi XIV. törvénycikk kimondta, hogy az új Sárosfürdő telkén emelendő építményeket - amennyiben 1903. augusztus 1-ig lakható állapotba helyezik őket - 30 évi rendkívüli adózási kedvezmény illeti meg. A Parlamentben és a Városházán évek óta vitáztak a politikusok, hogy a városligeti Artézi (a mai Széchenyi) fürdő, a Rudas vagy a Sáros épüljön-e először, avagy a két utóbbi együtt, netán összekötve. A főváros maga építse és kezelje-e a fürdőket, vagy bérlet útján úgy, hogy az új létesítmények csak bizonyos számú év elteltével kerüljenek át a főváros tulajdonába? A székesfőváros és a Fővárosi Közmunkák Tanácsa között a fürdő tárgyában kötött szerződésre, amelyet báró Podmaniczky Frigyes szignált, végül is csak 1904 novemberében került pont. A pályázatot 1905-ben írták ki. Két pályamű nyert első díjat: Sebestyén Artúr és Hegedűs Ármin közös munkája, illetve Sterk Izidor terve. A zsűri szerint mindkét pályázati anyagban „oly értékes eszmék vannak lefektetve, amelyek egyesítése a létesítendő nagyszabású intézmény érdekében célszerű volna”, ezért a tervezőket közös munkára kérik. A végső tervek 1909-re készültek el, de a kivitelezés költségvetési nehézségek, majd a háború miatt csak 1918-ra fejeződött be. A Sárosfürdő nevet csak egy 1912-es javaslat nyomán váltotta fel a Szent Gellért fürdő, akkortól viselte mindkét leendő intézmény hivatalosan a magyarrá lett olasz vértanú nevét. A RAKPARTÉPÍTÉSTŐL A KECSKÉK BÚCSÚJÁIG 23
