Török Róbert (szerk.): Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig. A magyarországi sörgyártás és fogyasztás története (Budapest, 2018)
II. A magyarországi sörfőzés története
Szolnokon is a német hagyományok alapján folyt a sörfőzés, a 18. század elejétől, termékét a helyi német helyőrség is lelkesen fogyasztotta. A 18. század közepéről Martfűről is vannak adatok sörfőzésről, aminek szlovák hagyományai lehettek, ugyanis 1718-ban Kiskőrösről érkező evangélikus szlovákok települtek le itt. Martfűn egyébként 1985-től egy kisebb, ma már a Heineken cég logisztikai raktáraként működő sörgyár üzemelt. Egyes sörfőzők nevükben is hordozták mesterségüket: Jászapátiban, Martfűn, Jászárokszálláson találkozhatunk a Braxatoris, Braxator (lat. braxator, sörfőző) családnévvel. A néprajzban és történettudományban a mai napig sok sztereotípia és toposz él a mezővárosi parasztok italkultúrájával kapcsolatban, akiket főleg borivónak tartanak. Erre szolgáljon itt néhány ellenpélda Kunszentmártonból. Az 1745-ből származó sörcsaplárosi számadások alapján megállapítható, hogy a kocsmában kimért italok (bor, pálinka, sör) közül a sör is nagy népszerűségnek örvendett: közel annyi került a poharakba, mint borból (évente 35 828 liter). A sör 19. századi töretlen népszerűségére utal, hogy az 1832-ben a városban működő 6 kocsmából az egyikben kizárólag sört és pálinkát árusítottak, de a többiben is mérték az aranysárga italt. A 19. század közepétől, az egyre inkább erősödő fővárosi gyáripari sörfőzés, valamint a közlekedési hálózat fejlődése a kisebb sörházak alkonyát jelentette. The brewer masters in the 18thand 19th centuries included brewers of Germans, Styrian, Greek and lewish descent. A symbolic expression of the links to the West that the breweries of the Great Plains nurtured at the time was the fact that the district of the town of Jászberény in which the brewery operated was named for the legendary Belgian Gambrinus, the king of beer. In Szolnok, too, brewery followed the German traditions from the start of the 18th century, when the product was enthusiastically consumed by the local German garrison. From the middle of the 18th century, we also have data about brewery activity in Martfű. In the latter, this was probably inspired by Slovakian traditions because in 1718 the area was settled by Protestant Slovaks arriving from Kiskőrös. Incidentally, in 1985 Martfű also became home to a smaller brewery, which today operates as a logistical warehouse for Heineken. Some brewers included their profession in their names, as a business sign of sorts. Thus in Jászapáti, Martfű and Jászárokszállás we find the patronymics Braxatoris and Braxator (in Latin Braxator stands for brewer). To this very day, a lot of stereotypes and topoi continue to persist in ethnography and historical studies concerning the drinking culture of the town-based peasantry, who are chiefly portrayed as wine drinkers. As a counterexample, let us look at the case of Kunszentmárton. Based on the accounts of the pub owners in 1745, we find that among the drinks tapped at the pub (wine, pálinka, beer), beer was also very popular, and the quantity of beer served was nearly on par with wine (35,828 litres annually). The unflagging popularity of beer in the 19,h century is also underlined by the fact that one of the six pubs operating in the town in 1832 only offered beer and pálinka, while the others all sold beer as well as wine. Starting in the mid-19th century, industrial brewery in the capital began to take off, and combined with the vast improvement of transportation networks this marked the beginning of the end for smaller breweries. 55
