Török Róbert (szerk.): Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig. A magyarországi sörgyártás és fogyasztás története (Budapest, 2018)
II. A magyarországi sörfőzés története
Sömevelök a középkori Magyarországon brewers in medieval Hungary A nyugati típusú sörnevelés - ahogy a középkorban nevezték elődeink a sörfőzés folyamatát - első emlékei all. századig nyúlnak vissza Magyarországon. Egyes térségekben (például a Felvidék bányavárosaiban) jelentős méreteket öltött, de jövedelmezősége miatt az ország nagyobb városaiban, uradalmakban, falvakban és a kolostorok körül is gyakorolták. A sör nagy népszerűségnek örvendett, fogyasztották királyok, polgárok és parasztok is, főleg az ivóvizek szennyezettsége miatt, de tápláló, gyógyító hatása is közismert volt. A középkor söreit általában árpából készítették, de ínségesebb években egyéb alapanyagokat sem vetettek meg (zab, rozs, búza). A sörhöz hasonló ital volt a méhser vagy más néven márc, amelyet mézből, vízzel hígítva főztek. A magyarlakta vidékeken a sör alapanyagául szolgáló maláta szó helyett inkább a szláv eredetű 'szalad' megnevezés volt használatos. Az ebből készített édes cefrét viricsnek nevezték. Az ital komlózását, amely a sör fűszerezése mellett a tartósítását is szolgálta, már a középkorban is ismerték és alkalmazták. A tihanyi apátság alapítólevele (1095) is említi a komlót, amelyet vagy termesztettek, vagy vadon szedve gyűjtöttek be. A sörfőzés az egyház számára is szép jövedelmet biztosított. A nyugati kolostori sörfőzéstől eltérően Magyarországon a kolostorok falain kívül folyt a gyártás, de a főzet egy része a fenntartó egyházat illette. Tehetősebb főnemeseink (Pálffyak, Thurzók, Balassák, Nádasdyak) több serfőzdét is üzemeltettek, ami jól jelzi a sör népszerűségét és jövedelmezőségét. A serfőzés mértékének érzékeltetésére szolgáljon néhány adat. 1594-ben a vöröskői serfőzdében januártól szeptemberig 2796 akó, míg a csesztei sorházban 2542 akó sör készült. The first memories of western-style brewery in Hungary date back to the 11th century. In some regions (the mining towns of Upper Hungary) it was substantial, and due to its profitability it was also present in the nation's larger cities, manors, villages and abbeys. The drink was popular and it was consumed by royalty, the bourgeoisie and the peasantry alike, especially because drinking water was heavily polluted, though the nourishing and healing qualities of beer were also widely known. The beers of the medieval period were generally made of barley, but in lean years other ingredients were also used (oat, rye, wheat). A drink that was similar to beer was the méhser (honey beer), also known as márc, which was brewed using honey and diluted with water. In the regions inhabited by Hungarians, people tended to use the Slavic term szalad rather than the Hungarian equivalent for the word malt, the main ingredient of beer. The sweet wort that was produced from this was called vines. The process of hopping the drink, which also served to extend the beer's shelf-live in addition to flavouring it, was already known and used in the Middle Ages. Sört ivó szerzetes, emléktárgy, 1960-as évek A monk drinking beer, memorabilia, 1960s 43
