Török Róbert (szerk.): Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig. A magyarországi sörgyártás és fogyasztás története (Budapest, 2018)

Szemelvények, érdekességek a sörről

A PESTI EST SZÉPSÉGEI ÉS A KÁVÉHÁZI SÖRÖZÉS

Párizsban kék óráknak, „Les Heures Bleues" nevezik az alkonyat kéklő óráit, mikor a boulevardok, főleg a kispolgári, pesti józsefvárosi hangulatú lombos Boulevard Sí. Michel kávéházainak apró bádogasztalai mellé letelepszik egy-egy magányos polgár. Lepedőnagyságú újságot olvas és kávéscsésze nagyságú, gömbalakú ballonjából issza esti sörét.

Mennyivel jobb dolga van a pesti polgárnak, aki nem apró bádogasztal mellett ül, kis bádogszéken, hanem nagy márványasztal mellett, fonott karosszéken és nem apró ballonból issza sörét, hanem egy előtt álló pohos üvegből annyit önt a poharába, amennyi jólesik. Mennyivel szebb a pesti nyári est, mint a párizsi! Ezt csak a snobok álmodják szebbnek. Bezzeg az igazi párizsi, ha egyszer leült a pesti vagy budai Dunaparton, vagy az hndrássy úton, vagy a Körúton valamelyik fényes kávéházi teraszra, egész életére megbizonyosodik rajta a népdal-változat: „Ki a pesti seret issza, vágyik annak szíve vissza!" Budapest idegenforgalmának egyik fő vonzóereje gyönyörű nyári estéken egy fényes pesti kávéház teraszán való serezés. Ennek poézise, hangulatos kellemessége már sok itt járt külföldit vonzott ide újra vissza.

(Magyar Hírlap, 1931. VI. 27.)

A tűzzel és vegyiszerekkel bánó kohász, bányász, ónöntő és aranycsinálással foglalkozó diákok szomolnoki rezes vízzel futtatott vaspoharakból itták a sert a titokzatos tüziszellem, a Salamandra Philosophorum tiszteletére. A napóleoni háborúk alatt és után a német szabadságért harcoló nemzeti diáktestületek szertartása lett a Salamandern való ivás. léna, Tübingen, Halle egyetemein tanuló magyar diákok 1820 táján hozták vissza a szokást a bányász-kohász vidékek diáksága közé, ahonnan voltaképpen elindult. A Salamander-ivás gyökere Selmecbánya, Körmöcbánya, 1 gló, Mecenzéf, Szomolnok, Késmárk. A háború után Sopronban letelepedett selmeci diákság terjesztette el a szokást a mai magyar diákság körében, mely nem is tudja, hogy ősi magyar eredetű diákszokást űz, ha Salamandert iszik.

(Magyar Hírlap, 1931. V. 23.)

THE BEAUTY OF AN EVENING IN PEST AND DRINKING BEER IN CAFÉS

In Paris, the blueish hours of dusk are referred to as the blue hours, "Les Heures Bleues." This is when lonely citizens take a seat next to the tiny tin tables of one of the cafés that line the Parisian boulevards, especially the leafy Boulevard St. Michel, which exudes the atmosphere we know from our own iózsefváros district in Pest. The citizen then unfolds an enormous newspaper while sipping his evening beer from a rotund drinking container the size of a coffee cup.

How much easier it is for a citizen of Pest because he does not sit at a tiny bistro table on a small tin chair, but at a big table made out of marble and in a wicker armchair, and he does not drink his beer from a tiny container but from the pot-bellied bottle in front of him, from which he pours as much into a glass as he sees fit. How much more beautiful this night in Pest is than its Paris counterpart! One would have to be a snob to conceive of something more gorgeous than this. And in the meanwhile the real Parisian, once he has experienced taking a seat on a glistening café terrace along Danube's Pest or В uda embankment, or along the Andrássy Boulevard or the Grand Boulevard - he will know then for the rest of his life how true the old folk tune is: "Whoever shall drink a Pest beer, his heart will forever long to return here." One of the main attractions of visiting Budapest as a tourist is drinking beer on the shiny terrace of a bright café in Pest on a gorgeous summer night. The poetry of this act, its evocative pleasantness has drawn many a former foreign visitor back to Budapest.

(Magyar Hírlap, 21 June 1931)

The students who engage in metalworking, mining, pewtering and goldsmith work, and handle fire and chemicals in the process, drank the beer from iron glasses plated with copper-water from Szomolnok in honour of the mysterious spirit of, the Salamandra Philosophorum. Drinking in honour of the Salamander became a drinking ritual of the national student corporations fighting for Germany's freedom during and after the Napoleonic Wars. Hungarian students studying at jena and Tübingen around 1820

202