Török Róbert (szerk.): Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig. A magyarországi sörgyártás és fogyasztás története (Budapest, 2018)
II. A magyarországi sörfőzés története
létrehozták a Dr. Hosszú István Alapítványt. Ezután Bognár Gyula lett a vezérigazgató a Borsodi Sörgyárban. A műszaki stáb, az változatlanul maradt. Bezeczky Gyula betegeskedett, végül Sápi Róbert vette át tőle a stafétabotot. Egy nagyon jó képességű vegyészmérnök volt a Bezeczky Gyula. A gyár építésnél ők működtek közre. Akkor még a Söripari Vállalatok Trösztje égisze alatt nevezték ki Hosszú Istvánt, aki korábban Kőbányán dolgozott. Majdnem mindenki onnan indult el a pályán, jóllehet konkurensek voltunk, de 1990-ig, a privatizációig műszaki vonalon nagyon erősen tartottuk a kapcsolatot egymással, lényegében hasonló gondok voltak mindenhol. Az alapvető probléma az volt, hogy rohantunk az igények után. Nem tudtuk kielégíteni azokat, főleg nyáron. A kapacitások növelésére lett kialakítva az 1980-as évek második felében egy pályázati kiírás, ahol mindegyik sörgyár jelentősen bővíthette a termelőkapacitását, így mi is. (plusz 170 ezer hektoliterrel) Privatizáció után egy éles válaszvonal keletkezett, mert úgy tűnt, hogy a külföldi cégtulajdonosok nem nézték ezt jó szemmel. Erre mindenki egy kicsit, féltve az állását, elbizonytalanodott. Ennek esett áldozatul a műszaki konferencia is, amit korábban évenként megrendeztünk, forgószínpad jelleggel mindig más sörgyárban. A technológiai és műszaki előadásokon túl a Hosszú Alapítványnak a díjazottjai is átvehettek pénzösztöndíjakat. Ezután belső műszaki problémákról nem nagyon beszéltek már az érintettek. Egyre inkább a külföldi műszaki beszállítók előadó show-jává változott a dolog. Ők vállalták az előadásokat, és kicsit megszponzorálták a rendezvényeket. így ebbe az irányba ment el, amit én személy szerint nagyon sajnálok, mert a korábbi közvetlen hang is eltűnt. Hivatalosan nem mertek kapcsolatot felvenni egymással az emberek. Debreczeny István 1973. de-cember 31 -én ment el tőlünk, akkor nevezték ki a létrehozandó Szentesi Sörgyár igazgatójának. Engem még ő vett fel, pontosabban az ő igazgatója, mert ő főmérnök volt. A Szilágyi Feri bácsi nagyon jól ismerte az édesapámat, aki szintén soproni volt. Hentes volt a szakmája édesapámnak, de édesanyám révén foglalkoztak szőlőműveléssel és borkészítéssel is. Szilágyi Feri bácsi 1953-tói 1976-ig volt a Soproni Sörgyár igazgatója. Ő néha victim of this development was a technological conference that used to be held annually, with the venue rotating each year between the breweries. After the technological and technical presentations, we presented the awards sponsored by the Hosszá Foundation to the recipients, along with the evaluations and the stipends. This technological conference was a victim of the aforementioned circumstances. From then on, those involved talked very little about internal technical problems. The conference increasingly became a show where the foreign technology suppliers could present themselves. They took over the presentation and to some extent they acted as sponsors, too. So that shifted into a whole different direction, and 1 am personally very sad about this because the previous informal tone is gone, too. People did not dare to get officially in touch with one another. István Debreczeny left us on 31 December 1973, that's when he was appointed the director of the Szentes Brewery, which was waiting to be launched. It was he who had hired me, or rather it was his director because he was still the chief engineer at the time. Feri Szilágyi, who was also from Sopron, knew my dad very well. My father was a butcher, but through my mother our family also had ties to grape cultivation and wine-making. Feri Szilágyi was the director of the Sopron Brewery between 1953 and 1976. Occasionally, he came by to drink wine with my dad. In fact, it was he who talked me into applying for a scholarship at the brewery. But since at that time the conditions at the colleges were different, they were a little harder, I did not enter into a contract at the end of the first year. Despite my excellent grammar school results, I wasn't sure at the time whether 1 would finish. That's why I only concluded a contract at the end of the second year. There was also a little detour at the time because a kind of pre-admission system existed at the university, and I went to serve in the military for a year. In September 19661 began my studies at the Faculty of Chemistry of the Budapest University of Technology, and in 1967 1 was employed there on a stipend. At the university, they split us up by specialisations starting at the eighth semester, that's when we were lelvény, 1960-as évek Badge, 1960s 139
