Török Róbert (szerk.): Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig. A magyarországi sörgyártás és fogyasztás története (Budapest, 2018)
II. A magyarországi sörfőzés története
bejött borozgatni édesapámhoz. Tulajdonképpen ő beszélt rá arra, hogy társadalmi ösztöndíjasa legyek a sörgyárnak. De mivel annak idején kicsit mások voltak a főiskolai és egyetemi viszonyok, kicsit keményebb volt, ezért én az első év elején nem kötöttem szerződést. Függetlenül a kiváló középiskolai eredményeimtől, akkor nem voltam biztos benne, hogy elvégzem. így csak a második év elején kötöttem szerződést vele. Közben volt egy kis vargabetű is, mert annakidején egyetemi előfelvételís rendszer volt, és el kellett mennem egy évre katonáskodni. 1966. szeptemberétől a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészkarára jártam, és 1967-tői ösztöndíjasként volt munkaviszonyom. Az egyetemen a 8. félévtől választottak szét minket, akkor lehetett különböző szakirányokat választani. Én élelmiszervegyész lettem és az egyetem után visszakerültem Sopronba. 1971. július 11 -én kaptam meg a diplomámat, július 31 -én pedig megnősültem. 1971. szeptember 2-ával a sörgyárban kezdtem dolgozni. Debreczeny István keze alá kerültem fiatal mérnökként, akkor gyakornokként szerepeltem. Ez egy féléves időszak volt, ez azt jelentette, hogy végig kellett menni minden üzemrészen. A jelentősebb üzemrészeken 1-1 hónapot voltam. A segédmunkától a művezetői feladatokig mindent végig kellett csinálni. Ebben voltak érdekes dolgok, mikor a nálam 20-30 évvel idősebb pincemunkások Árpi bácsiztak, ezt nem tudtam mire vélni, aztán beazonosítottam, hogy ez valószínűleg a tiszteletnek a jele akart lenni. Dg volt olyan művezető is, aki könyökölt a korlátra, és figyelte, hogy „zsuppálom a placcot, és mosolyogva az orra alatt megjegyezte, hogy ezért érdemes volt tanulni..." Utána technológusi beosztást kaptam. Akkor kezdtem el behatóbban foglalkozni a sörfőzővíz problémájával. Akkor voltak extra feladatok is, például a melegvíz rendszer vízkőmentesítése. 1975-1976 táján jött a nyomás alatti sörerjesztési technológia megvalósítása. Akkor már egy nagyon jó képességű gépészmérnök volt a közvetlen főnököm, Tranta Károlynak hívták. Sajnos ő nagyon korán meghalt, 47 éves volt amikor 1991 -ben elhunyt. Volt egy robosztus sörmester, aki óriási tapasztalattal rendelkezett, ő is technikusi szinten volt képezve, legalább 20 évvel idősebb volt nálam, Varga Mihálynak hívták. Volt, hogy valami probléma adódott a sörrel, és el kellett dönteni az intézkedéseket és mivel Tranta Károly más beállítottságú volt, ezért engem kérdeztek allowed to choose between various majors. I became a nutritional chemist and after the university, I immediately returned to Sopron. On 11 July i received my diploma, on 31 July 1 was married. 1 began working at the brewery starting on 2 September 1971. 1 worked under István Debreczeny as a young engineer, in the same place where 1 had previously started as an intern. This work spanned half a year, during which 1 went through each segment of the plant. 1 spent a month at each of the more important segments of the brewery. 1 had to try everything, from the most basic auxiliary work all the way to foreman responsibilities. This included some interesting moments when cellar workers who were 20-30 years older than myself referred to me as ’Uncle Árpi." At first, 1 had no idea how to take this, but then I came to understand that it was probably a sign of respect. But there was also the foreman who leaned back and watched me as I was working the grounds, smiled under his lips and remarked that all that studying was paying off now. Once 1 was finished, 1 became a technical specialist of sorts. That's when 1 started to deal in greater depth with the problem of beer brew water. At that time, there were also additional responsibilities, for example the decalcification of the hot-water pipes. Around 1975-1976 pressurised fermentation technology was introduced. At that time, my direct superior was a highly capable mechanical engineer called Károly Tranta. Unfortunately, he died at a very young age, he was only 47 when he passed in 1991. There was also a master brewer with a robust personal style who had immense professional experience, and he had been trained as a technician as well. He was 20 years older than I and his name was Mihály Varga. There were situations when we had problems with the beer and certain measures had to be taken. Since Károly Tranta had a different attitude towards these issues, they had to ask about these technological issues me despite the fact that 1 was only 33 at the time. It was the result of such a decision that we threw out the wooden fermenting vats. The system consisted of seven 170-litre wooden vats, and we immersed copper cooling pipes in these to conduct the fermentation. The problem we encountered was that this led to 140
