Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál (Budapest, 2017)

Számadáskönyvek, konyhakönyvek

A tatai piarista konviktus ebédlője, 1929 (Fortepan, Vojnich Pál)

magyarra. A gyöngybetűs kéziratból kiderül például, hogy milyen élelmiszerek származtak egyazon forrásból: 1861 februárjában párban-csokorban szerepel cukor és kávé, citrom és sáfrány, majd „befőzött”, citrom, bors és „majorána”; alma és gesztenye; foglyok és nyulak; élesztő, perec, „makkaroni” és zsömle; írósvaj, túró, tejföl és sajt. A „zöldség” nyilván gyökérféléket jelent, de vajon honnan vettek február elején salátát? Két „hízott sörtés” hosszabb ideig biztosította a húst, halból is volt, hogy 51 font [kb. 23 kiló] került be egyszerre, egy másik alkalommal viszont csak 6 font, de csigákkal kísérve. Tojást sokat használtak: egy-egy vásárláskor 72-100 darab érkezett a konyhára, és láthatólag pár nap alatt el is fogyott, hiszen

97