Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál (Budapest, 2017)
Szerzetesi szakácskönyvek
A könyv 627 receptet tartalmaz, alapos tudományos feldolgozása még várat magára: Schram Ferenc 1964-ben megjelent remek tanulmánya óta nem jelent meg róla komoly elemzés, pedig a 2011-es kiadás erre jó esélyt kínált volna. Simái valószínűleg érdeklődésből, szenvedélyből gyűjtötte a recepteket, és bár a többféle minőségű és méretű papírból készült 16 füzet vaskos halmaza eléggé viharvert, átlapozva megállapíthatjuk: nincs nyoma, hogy konyhán, főzés közben használták volna. Első kutatója, Schram a kéziratot tanulmányozva megállapítja: „[Simái] az első füzet címlapjára felírja, hogy NEUBAUER 1779-ben Münchenben megjelent könyvéből is »Ki-szedegetett« néhány ételt«. [...] a szerzőfelvidéki származású, élete egy részét ott töltötte, Körmöcbányát jelöli meg az összeírás helyeként, ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy csak a Felvidéken elterjedt ételeket szedett volna össze. Szerepel afőleg Erdélyben ismert »Dorongos kaláts, másképp dorongosfánk, botra tekertes, kürtös kaláts« néhány más erdélyi specialitással együtt. Találunk azonban Erdély mellett ételeket az országnak valamennyi tájáról, az Alföldről, Tiszántúlról csak úgy, mint a Dunántúl északi vagy déli részéről. Ilyen széleskörű kiterjedést bizonyítanak a nyelvi adatok is, hiszen, hogy csak egyetlen példát említsünk, a bab kifejezés mellett az alföldi paszur, paszuly és az erdélyi fuszulyka egyaránt szerepelnek. Hasonlóan váltakozva használja az abárolni és köveszteni igéket, elnevezései tehát korántsem egységesek. Ezek az országos jellegű források és elnevezések nagyarányú gyűjtőmunkáról tanúskodnak: vagy személyesen vagy levelezés útján kellett anyagát összeszednie magánosoktól, mégpedig a köznemesi rend különböző rétegeiben elhelyezkedettektől, akik közt - bár kisebb számban - voltak félnépi sőt népi sorban élők is. ” No mármost, Simái számtalan településen megfordult: Szinnyei József a Magyar írók élete és munkái róla szóló szócikkében a szülővárostól, Révkomáromtól kezdve felsorolja összes ismert állomáshelyét: Privigyét, Nagykanizsát, Nyitrát, Kecskemétet, Kalocsát, Debrecent és Pestet, aztán Kassa, Bécs, 1790-től pedig Körmöcbánya következett, majd egy időre újra Kassa s végül 1829-től Selmecbánya, ahol 91 esztendősen meghalt. Bőven lehetett tehát alkalma barátkozni a különböző országrészek főzési szokásaival és konyhai alapanyagaival, a világi ismerősökön túl pedig a rendházakban is szerezhetett recepteket a helyi konyhás testvérektől (akik esetleg megint csak egészen más vidékről, sőt más országból jöttek). Művén jól látszik, hogy piszkozatban maradt: az ételeket nem rendezte tematikus fejezetekbe (talán erre szolgált volna a hiányzó tizenhetedik füzet). Schram Ferenc csoportosította az anyagot. Ezek szerint a gyűjtemény tartalmaz 61 levest (a zöme hússal készül), 42 szárnyasból,
