Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál (Budapest, 2017)
Két fontos böjti táplálék: hal…
A tihanyi apátságnak már az alapítólevél biztosított halastavakat és halászati jogokat, valamint a kolostor szolgálatára tíz halászt. Ok a zsákmányból tizedet adtak az apátságnak. A balatoni halbőséget jól mutatja, hogy gyakran szekérszám szállították a halat a monostorba. A 18. századi feljegyzésekből tudjuk, hogy sokat küldtek Pannonhalmára, a bakonybéli bencés monostorba és a veszprémi piaristáknak is, minden bizonnyal élve, vízzel teli hordókban. Sajghó Benedek pannonhalmi főapát (1772-1768) egy levelében ezért nevezte a tihanyi apátot tréfásan halkirálynak. A Balatonban a 19. század végén 31, 1942-ben 40 halfajt tartottak számon, tudományosan összesen 50 halfaj előfordulása igazolható. Ezekből ma már csak 24 van, köztük süllő/fogas, harcsa, ponty, sügér, küsz, többfajta keszeg, ezüstös balin, durbincs és a „látott hal”, a garda, amelyet késő ősszel halásznak. Régen a halrajok mozgását a Tihanyi-félsziget csúcsáról jelezték a halászoknak. A novemberi gardafesztiválon az apátság elöljárója, Korzenszky Richárd minden évben megáldja a kifogott halakat. Az apátságban böjti napokon ma is mindig halat esznek. Igen kedvelt a halászlé, a harcsapaprikás és a roston sült hal is. Halpástétomforma (mKVM)
