Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál (Budapest, 2017)

Két fontos böjti táplálék: hal…

IV. Béla idején hosszas pereskedés folyt a Margit-szigeti dominikánus apácák és a pesti halászok között, mert a király a dunai halászat jogát az apácáknak adományozta, a halászok viszont már megfizették érte a bért, mégpedig a legértékesebb halban: vizában. (A kérdéses pesti partszakasz és környéke máig a Vizafogó nevet viseli.)

A monostorok kertjében, ha igazi halastó nem is mindig, de volt „vivarium”, mesterséges tavacska, ahol a kapott vagy vásárolt halakat élő vízben hosszabb ideig életben tudták tartani. A bojtos ételek között más vízi és hidegvérű állatok is szerepelhetnek: teknősbéka, rák, béka és csiga. A znióváraljai (ma Klástor pod Znievom, Szlovákia) premontrei monostorkert 18. századi térképén külön számmal szerepel egy kis terület mint „csiganevelő kert”. Vízben élő, tehát „tiszta” melegvérű emlősök is szerepet kaphattak a bojtos napok étrendjében: ilyennek tekintették a hódot és a vidrát.

Karl Gustav Hellquist: Az ínyenc (osztrigát szürcsölő szerzetes). Színezett metszet, 1884 (magántulajdon)