Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jubileumi évkönyve (Budapest, 2017)
Kócziánné Szentpéteri Erzsébet: A Magyar Vendéglátóipari Múzeum első évei
nagy mennyiségű vegyes anyag beömlése jellemezte. Nem győztük jegyzékeim, beírni, jelölni, tisztítani, raktározni a gyarapodó tárgyi és dokumentációs gyűjtemények új darabjait. Még ebből a „dömpingből” is emlékezetes maradt számomra néhány különleges darab megtalálása: ilyen volt például a szegedi Hungária Szálloda datált (1857), csiszolt rubinüveg fedeles üvegtartója, egy eredeti 1904-es Thonet-szék a bezárt Continental Szállóból, a Tisza Nagyszálloda porcelán mosdókészlete, a Dél-budai V.V.-ből a nagy, duplaballonos szódásüveg, az Angol Királynő Szálloda rákszervírozója, valamint a raktárak mélyére száműzött értékes festmények, kandeláberek, Zsolnay kerámiák és egy-két cégér stb. A berendezések közül - már akkor tudtuk - az egyik legértékesebb együtteshez jutottunk az Auguszt cukrászdáé révén, és jelentős sikerként könyvelhettük el a Pilvax kávéház eredeti anyagainak megszerzését, amelyek az első állandó kiállításon is kiemelkedő helyet kaptak. A vendéglátás ismert személyiségei is az ajándékozók között voltak. Lontay Egon3 (1929-1985) egyenruhát, menükártyákat, Venesz József4 (1912-1978) száznál több darabból álló étel- és itallap, menükártya gyűjteményt küldött a múzeumba. 1966. február végére 685 tételszám alatt 1468 darabot tartalmazott a gyűjtési (gyarapodási) napló. Az első vásárlásra csak májusban került sor. Nagyszokolyai Bélától 28 darab levelezőlapot vettünk 84 forintért. Nagyon ritkán a BÁV-tól (Bizományi Állami Vállalat) is tudtunk vásárolni, a kommerszebb darabok árai ugyanis még számunkra is elérhetőek voltak: kávéskészletet vettünk 280 forintért, poharat ördögfejjel (krampampulis poharat) 80 forintért stb. 3 Szállodai és vendéglátóipari szakember, szakács. A Vendéglátás című szaklap munkatársa, a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetségének egyik alapítója, majd elnöke. 4 Mesterszakács, gasztronómiai szakíró, a Budapesti Vendéglátóípari Tröszt, majd az Észak-pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatója. Alapító elnöke volt a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetségének. Emlékére alapították a Venesz-díjat. Krampampulis pohár, 19. század vége A gyűjtés híre egyre több, jelentősebb magángyűjtő és műkereskedő figyelmét felkeltette. Általuk számos minőségi tárgyhoz is hozzájutottunk, így például Kugler Henrik cukortartójához 150 forintért. Pastinszky Miklós szentendrei antikvárius, műkereskedő és Gosztonyi Gyula sűrűn megjelent a múzeumban. Az Ecseri piac számunkra is kiemelkedő lelőhelynek bizonyult, még okmányok tekintetében is. Itt gyűjtöttünk be pl. egy Zeugnisst (tanonclevelet, bizonyítványt) az 1810-es évekből. A gyűjtés csaknem minden helye, helyszíne - pince, padlás, szállodák eldugott, lezárt szobái - hétről hétre izgalmassá tették az egyébként kemény tempójú, fárasztó munkát. Néha kellemetlen vagy váratlan szituációkban találtam, találtuk magunkat, még a múzeumi szakma képviselői részéről is. Ilyen volt az egyik fővárosi múzeum vezetőjének kioktatása a gyűjtőmunka természetéről, amikor cégérügyekben tájékozódtunk nála. Egy másik 14
