Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jubileumi évkönyve (Budapest, 2017)
Kócziánné Szentpéteri Erzsébet: A Magyar Vendéglátóipari Múzeum első évei
Bencsikné Sergő Erzsébet (1928-2000) néprajzos muzeológus belépésére csak 1966 végén került sor. Az első nagyobb vendéglátóipari egység, ahová eljutottunk, a Hajdú megyei Vendéglátóipari Vállalat (a továbbiakban V.V.) volt, ahonnan már ekkor mintegy százötven tárgyat sikerült begyűjteni. Közbenső állomásként következett az Északi és a Dél-budai V.V., majd ismét vidék, Somogy megye. Márciusban többek között Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Orosháza, Békéscsaba stb. került sorra. A hét két napját valamelyik megyei vállalatnál töltöttük, egyet pedig a fővárosiaknál. A vállalatoknál a „lelőhelyek” elsősorban az úgynevezett fogyóeszköz-raktárak voltak, de a nevesebb szállodákba, híresebb éttermekbe, cukrászdákba és a különféle vendéglátó egységekbe is kijártunk. A fogadtatás általában segítőkész volt, de találtunk olyan berendezéseket, eszközöket is, amelyektől nem szívesen váltak meg akkori „őrzőik”. Néhány esetre a mai napig sajnálattal emlékszem: ilyen volt például a Gerbeaud (még Vörösmarty) cukrászda fából készült gyönyörű parféforma-gyűjteménye, a New York kávéház márványasztalai, a Continental Szállodában egy óriási kristálycsillár stb. Sajnos nem boldogultunk a Ruszwurm cukrászda akkori tulajdonosaival sem. A vendéglátás világa néprajzos-történész muzeológusként és emberként is nagyon sok új, szakmai és személyes élménnyel gazdagított. (Utóbbi legtöbbször már a bemutatkozásnál kezdődött: szakállas öreg férfit vártak, és megérkezett egy fiatal és ráadásul muzeológus nő.) A vendéglátóipar minden területéről rengeteg tanulnivaló akadt: soha nem látott főző- és tálalóeszközök, berendezések, olyan különleges alkalmatosságok, amelyeket csak a régi szakemberek ismertek (fel) - akik egyébként nagyon sokat segítettek a gyűjtésben és a tárgymeghatározásokban is. Közülük is kiemelkedett Schnitta Sámuel (1893-1968), a pincérek, a felszolgálói szakma legnagyobb tekintélye. Az MVM első gyűjteményi darabját január 4-én vételeztem be: ez egy Dreher sörcímke Tabáni Bacchus-fej cégér, 19. század vége volt, amelyet Tajthy Gyula, ismert múzeumi fotós ajándékozott a múzeumnak. Január 21-én érkezett az első intézményi ajándék: a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátó Főosztálya különféle szódásüvegeket küldött. Már ebben a kezdeti időszakban is olyan kiemelkedő darabokhoz jutottunk, mint például a debreceni Arany Bika Szálloda már használaton kívüli, gyönyörű ezüstözött tálalóeszközei, kávés- és teáskannái - köztük olyanok, amelyek feliratuk szerint még a Dunapalota Ritz Hotelből származtak. A Gellért Szállóból hasonlóan szép anyag, emblémás aranyozott, ezüstözött tálalóeszközök gyarapították a gyűjteményt. Az V. kerületi V.V.-nél találtunk két datált, 18. századi óntányért, amelyek eredetileg a „100 éves étterem”-ben voltak. Ónból készült műtárgyakra egyébként nem igazán számíthattunk a gyűjtések során. Ezek a ritkaságok közé tartoztak, pedig a vendéglátás is használt ón tálalóedényeket a korábbi századokban. Az állandó kiállítás előkészítésekor több magángyűjtővel is felvettük a kapcsolatot, de a magas vételi árak miatt eredménytelenül zárultak az egyeztetések. A hónap végére szereztünk néhány különlegességet: szőlőmosót, ráksaláta-tálat stb. A következő időszakot a 13
