Németh Szandra - Saly Noémi: Vendéget látni, vendégnek lenni. Vendéglátástörténeti állandó kiállítás (Budapest, 2016)
3 Bevezető A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum 1966. évi alapítása óta számos állandó kiállítást rendezett, amelyek a vendéglátás történetének egy-egy szeletét mutatták be. Az első, a „Szemelvények a magyarországi vendéglátás történetéből” rögtön az első évben nyílt meg, majd hét év elteltével „A budapesti vendéglátóipar és idegenforgalom száz éve”, 1979-ben pedig „A vendégfogadótól a szállodáig” című kiállítás készült el. Újabb három év múlva a „A cukrászipar története Magyarországon”, 1996-tól a „Vendégváró Budapest” várta a látogatókat. 2014-ben nyitottuk meg „Vendéget látni, vendégnek lenni” című állandó kiállításunkat, amely a polgári kori Magyarország hivatásos vendéglátásának minden ágazatát és az otthoni vendéglátást is bemutatja. 2016-ban a múzeum fennállásának 50. évfordulója alkalmából a kereskedelem- és vendéglátás-történeti állandó kiállítások katalógusaival adjuk át az utókornak elődeink és jelenlegi munkatársaink szakmai ismereteit. Vendéget látni, vendégnek lenni A vendéglátás ugyanolyan szerves része egy ország kultúrájának, mint a zene, az irodalom vagy a tudomány. Vannak maradandót alkotó nagy alakjai és hétköznapi hősei, derék közkatonái. Vannak kimagasló intézményei, amelyek kivívták a kortársak elismerését és az utókor tiszteletét. És vannak korszakok, amikor minden együtt van az igazi sikerhez. Kiállításunk a magyar polgári vendéglátás-történet aranykorát, a 19. század végétől a második világháborúig tartó időszakot idézi fel. Címét Gundel Károly és Karinthy Frigyes 1933-ban megjelent illemtankönyvéről kapta. Otthon, a polgári lakások nagy ebédlőasztalai körül rendszeresen összegyűltek a családtagok és a barátok. A háztartás lassan modernizá◆ Egy oldal a címadó könyvből, Gábor Éva rajzaival ◆ Gundel Károly segédlevele, 1942
