Németh Szandra - Saly Noémi: Vendéget látni, vendégnek lenni. Vendéglátástörténeti állandó kiállítás (Budapest, 2016)

4

lódott, már volt gáz és villany, bár a nehéz házimunkákat még általában a cselédlány végezte.

Az 1867-es kiegyezést követő fejlődés és városiasodás nyomán a hivatásos vendéglátás is szárnyakat kapott. A polgár vendéglőbe, kávéházba, cukrászdába járt, ha utazott, szállodában szállt meg, nyaranta fürdőhelyeken pihent vagy kirándult, nagyvárosokban az éjszakai élet örömeit kóstolgatta. A vendéglátók egyre találékonyabban igyekeztek megfelelni a kívánalmaknak. Ki-ki anyagi helyzetétől függően választhatott nagyon egyszerű és olcsó szolgáltatást vagy − főként a fővárosban − akár világszínvonalú fényűzést.

A vendéglősök, kávésok teret biztosítottak a polgárság társaséletéhez, de ők maguk sem lógtak ki a sorból: szakmai körök, temetkezési és nyugdíjegyesületek, sportklubok, dalárdák dokumentumai tanúskodnak a „hátország” szereplőinek számtalanféle összefogásáról.

Visszahozni ezt a világot nem lehet − de a megismerése példát és bátorítást adhat, nem csak a szakmabelieknek.

◆ Avar Mihály tabáni vendéglője, 1930-as évek eleje

◆ A budapesti Royal Szálloda, 1920-as évek