Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Tamás Ágnes: Háborús hétköznapok a Borsszem Jankó rajzainak tükrében. A Brosszem Jankó életképei
TAMÁS ÁGNES: HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK A BORSSZEM JANKÓ RAJZAINAK TÜKRÉBEN A hátországot azonban nem csak a harcok és az átvonuló csapatok tettei sújtották. A lakosságnak meg kellett küzdenie a katonakorú férfiak hiányával a mindennapokban is. A nők megváltozott szerepét, munkába állásukat csak egy kép dokumentálta, amelyen egy női borbély egy férfit borotvál. Nők és idősebb férfiak végzik az aratást Garay rajzán, amelyen a koros gazda fiatal legény, munkaerő után vágyakozik, és egy ifjú hölgy szintén fiatal férfi után sóvárog.36 Az aratás mint a mezőgazdasági munkák egyik legfontosabbika úgy is teret kapott az élclapban, hogy a katonák kárhoztatják a sorsot, amiért nem vehetnek részt e feladatok elvégezésében, hanem például a hadifoglyok lesznek azok, akik otthon aratnak helyettük. Garay ábrázolta azt is, hogy a bevonult katona a lövészárokban azon gondolkodik, hogy búzavetés ideje van - viszont amikor már béke honol, a lövészárokba képzeli magát, és nem kedvére való a mezőgazdasági munka.37 Garay rajza előrevetítette a harctéri mindennapokból a békeidő hétköznapjaiba való visszatérés várható nehézségeit, és nem csupán a honvágyat, az aggodalmat jelenítette meg, hogy az otthoniak időben el tudják-e végezni a munkákat. A háború elhúzódásával egyre több megpróbáltatással kellett szembenézniük az otthon maradottaknak. Ezek közül teret kapott a képeken a drágaság és ennek következtében a növekvő szegénység, a jegyrendszer, az áruhiány - télen kiemelten a szénhiány és a fűtési nehézségek —, illetve a rekvirálások.38 A drágaság, az árdrágítók 1916-tól váltak a lap témájává, addig nem találunk ezt tárgyaló rajzokat. Ezeknek a képeknek egyikét sem a fronton szolgáló Garay vagy Vértes készítették, hanem Pólya és Zórád. Tanúságuk szerint magas az ára a tojásnak, a pesti piacon a zöldségeknek. Olyan árust is látunk, akinek minden termékét elkapkodták már a vevők. A vidéket sem kímélte a drágaság, mégis van egy csoport, akinek mindene megvan: a galíciai zsidók a Dob utcában széles mosollyal és gesztusokkal beszélgetnek felhalmozott portékájuk mellett, azokon ülve vagy azokat fogyasztva. Nagy mennyiségben van a birtokukban rizs, liszt, kávé és cipőtalp, és jól táplált csecsemők hangsúlyozzák, hogy ők a Dob utcában a háború ellenére is jólétben élnek.39 A hátország szegénységét 1917-től kezdték el gyakrabban bemutatni az alkotók. Megtudhatjuk, hogy az élelmiszer-ellátás - ironikus módon - jobb a fronton, mint Budapesten, a jegyrendszer pedig a falusiak szerint már olyan 36 A nők megváltozott szerepeiről lásd például Bihari Péter i. m. 396-399. A nők helyzetét vizsgálja minden társadalmi réteg tekintetében: Bódy Zsombor: Népesedés, életmód és a nők helyzetének változásai Magyarországon az I. világháború után. In: Tomka Béla (szerk.): Az első világháború következményei Magyarországon. Budapest, 2015. 234-255. 37 1917. április 15. 5., 1917. június 24. 3., 1916. július 2. 2., 1915. május 9. 3., 1915. október 24., 7. 38 A közellátás drámai helyzetéről lásd Bihari Péter: Lövészárkok a hátországban. Középosztály, zsidókérdés, antiszemitizmus az első világháború Magyarországán. Budapest, 2008. 97-104. 39 1916. május 14. 7., 1917. március 25. 5., 1917. szeptember 16. 15.
