Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Tamás Ágnes: Háborús hétköznapok a Borsszem Jankó rajzainak tükrében. A Brosszem Jankó életképei
210 HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK akár ennél tágabb is lehetett: az 1849-ben elszenvedett vereségért való reváns juthatott eszébe.20 A katonák a harcokhoz kapcsolódóan különböző élethelyzetekben láthatók: csata előtti pihenéskor, roham alatt, felderítés közben, a lövészárokban várakozva vagy az ellenséges erőket kíméletlenül pusztítva. A képek nem ünneplésről vagy győzelmekről szólnak, inkább a mindennapokat tárják a szemlélők elé - bakahumorral fűszerezve. Felderítéskor például a következő beszélgetésbe csöppen az olvasó: „Komám, én most visszamegyek a jelentéssel. Ha azalatt muszkák gyünnének, mondd meg nekik, hogy várjanak, mindjárt visszagyüvök én is.”21 Egy másik esetben a közkatona azt kéri a kapitányától, hogy keressenek másik csatahelyszínt, mert „Itt szemközt csak kétszer annyian vannak, mint mink” [kiemelés tőlem - T. Á.].22 Jellemzője a katonák szájába adott mondatoknak, hogy a szerkesztők a hétköznapi emberhez minél közelebb kívánták hozni őket, így tájszólásukon, nyelvjárásukon szólaltak meg. A rajzok - a propagandacéloktól nem függetlenül - dokumentálták a huszárok heroikus küzdelmét, bátorságát, hazaszeretetét és nagy harci kedvét. Garay a szomorúbb pillanatokat is igyekezett megragadni és az olvasó felé közvetíteni, például Tiszti temetésen című képén, amelyen huszárok helyezik örök nyugalomra hadnagyukat - idegenben.23 A katonaélet árnyoldalaihoz tartoznak a bajtársak elvesztésén kívül a sebesülések, a hadikórházi jelenetek. A harcok közben megsérült katonák a képek szerint mindig hősiesen viselték a fájdalmakat, biztatták egymást, hogy fel fognak épülni. Láthatunk olyan huszárt, aki ugyan bekötözött fejjel fekszik a harctéren, mégis a lovát sajnálja leginkább, vagy olyat, aki kötözése közben kijelenti: „Hallatlan, micsoda szerencséje van annak az átkozott ántántnak! Hát nem megint megsebesültem!”24 Nem minden katona volt ilyen szerencsés. Nem biztos, hogy mindegyikük kitartott az orvosi ellátásig. Sőt elvágtázik előttünk egy ezredorvos, aki mindig szimulálással „vádolta” a katonákat - ekkor lovára dőlve, talán már holtan, és az őt néző katonák szerint most „ő szimulálja a cirkuszlovast” A kórházban azonban még flörtre is lehetett ereje egy-egy huszárnak. Miután például egyiküket megkérdezte az ápolónő, hogy kér-e új kötést, a válasza így hangzott: „Nem bánnám, de az anyakönyvvezető előtt.”25 A magyar huszárok tettrekészségét hangsúlyozza a háború kezdeti, eufórikus szakaszában az az alkotás, amelyen a sebesült huszár azt 20 1914. augusztus 23. 3. Ebben az évben karikatúrákon is teret kapott a bosszúvágy, de elsősorban Szerbia megtámadása kapcsán. 21 1914. november 1. 3. 22 1915. január 17. 5. 23 1915. május 30. 3. 24 1914. szeptember 20. 7., 1915. december 12. 3. 25 1915. március 14. 3., 1916. február 6. 3., 1914. november 29. 7.
