Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)

Tamás Ágnes: Háborús hétköznapok a Borsszem Jankó rajzainak tükrében. A Brosszem Jankó életképei

TAMÁS ÁGNES: HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK A BORSSZEM JANKÓ RAJZAINAK TÜKRÉBEN

Katonaélet az élclap hasábjain

A katonák és az otthon maradók világa több ponton is találkozott az élclap rajzainak tanúsága szerint: a legkorábban ábrázolásra került és visszatérő momentum a búcsúzás pillanata, amikor jellemzően síró asszonyokat és - 1914 augusztusától eltekintve - szomorú férfiakat látunk. A háború elején még mosolyognak, és kalapjukkal integetnek a vonatból a besorozottak, a képaláírás pedig például a „Kossuth Lajos azt üzente...” kezdetű dalból származik: „Mindnyájunknak el kell menni... Éljen a haza!”5 Megtudhatjuk továbbá, hogy veszélyes szép asszonyt otthon hagyni, vagy azt, hogy a lány késleltetné az indulást, és arra kéri a katonát, mondja meg ezt a kapitánynak. Az utolsó dáridó című képen a népfelkelők indulása előtt húzzák a nótát. A jelenet 1915 januárjában még idillinek tűnik: a családi asztalnál nők nevetnek, gyerekek játszanak, miközben apa és fia búcsút vesznek egymástól, mivel mindkettőjüket behívták népfelkelőnek. 1915-ben a Húsvéti bevonuláskor Juli sír a fiatal katona vállán, aki próbálja őt vigasztalni: „Ugyan Julim, ne rijj mán. Húsvét van... Nem így szokás öntözni a huszárt.”6 A háború kiterjedését, elhúzódását és az olasz front megnyitását követően - amikor ismét számos férfi került katonasorba - humorral tompítja a fájdalmat A megoldott probléma című kép, amelyen mind a katonaruhás férfi, mind a női alak összecsomagolt 1915 nyarán, amit a hölgy így kommentál: „Hála istennek, megoldottuk az idei nyaralást. Te csak menj Olaszországba, macskám, én majd a Balaton mellé megyek. Itt mégis egészségesebb.”7 A szerelmesek szétválásakor feltűnik a hűség-hűtlenség motívuma is, amikor a hölgy azt kéri, hogy a huszár ne kezdjen ki szolgálat közben más nőkkel.8

A búcsúzás mellett a hazatérés, a viszontlátás örömteli vagy fájdalmas perceit is megrajzolták az alkotók. Szomorúan ül a Pünkösdi látogatás a hadikórházban című rajz két szereplője egymás ölelésében, az öröm és a bánat könnyei hullnak a Viszontlátáskor, amikor a feleség, a szülők és a gyerekek szembesülnek azzal, hogy bár szerettük él, de a lábát elvesztette a harcokban.9 Szerencsésebbek a Hazatérés című idilli kép szereplői, amelyen a szerelmesek ismét találkoznak. Érzéseiket, amelyekkel bizonyára sokan tudtak - vagy szerettek volna — azonosulni, Borsszem Jankó versben mondta el:

5 1914. augusztus 2.3.

6 1917. április 1.3., 1915. szeptember 19.6., 1915. január 17.9., 1915. április 4.3. A népfelkelők a magyar haderő kiegészítő fegyveres erejét alkották az Osztrák-Magyar Monarchia korában. Ravasz István: Népfelkelés. In: Szijj Jolán (főszerk.): Magyarország az első világháborúban: lexikon A-Zs. Budapest, 2000. 498.

7 1915. július 25. 5.

8 1915. november 7.16.

9 1916. június 11.3., 1916. április 2.7.