Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Tamás Ágnes: Háborús hétköznapok a Borsszem Jankó rajzainak tükrében. A Brosszem Jankó életképei
2o8 HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK „Az arcukat könny harmatozta, A szó itt olcsó és kevés; Megőrizte és hazahozta Egy féltő, tiszta ölelés.”10 11 Ha nem volt mód személyes találkozásra, üzenetet is válthattak a családtagok a harcolókkal, vagy csomagot küldhették nekik, amelyeket nagy gonddal készítettek össze férfiak és nők.11 Mindkét esemény volt olyan fontos, olyannyira jellemző, hogy élclapi rajzok is megörökítették. Az üzenetek tartalma révén az e tematikába tartozó rajzok - a képaláírások segítségével - megmosolyogtatták szemlélőiket: a tábori levelek az olvasók tájékozatlansága következtében váltak humorossá. Az egyiken például egy parasztcsalád tagjai a tisztelendő úrtól kérdezik meg vacsora közben, hogy hol fekszik „offenziva” falu, mivel a fiuk azt írta, „offenzivába vannak”. Máskor egy fiatal nő üzeni Galíciába, hogy párja „ne maradozzon ki éccaka, mert a múltkor is azt irta, hogy egész éjjel a sáncok közt feküdt”. Másik alkalommal egy szomorúan ücsörgő asszony tűnik fel, akinek az ura nem írt levelet, a párbeszédből azonban kiderül, hogy nem véletlenül, hiszen a férfi „nem tud betűt vetni” - ami nem lehetett egyedi eset a katonák körében.12 Az otthontól való kényszerű elszakadást jelentette a sorozás, amelyet ugyancsak tárgyalt a Borsszem Jankó. A fő kérdés természetesen a képek tanúsága szerint is — főleg a háború elhúzódásával - a férfiak alkalmassága, illetve alkalmatlansága a frontszolgálatra. A férfiak két karikatúrán is heves szívdobogásról panaszkodnak, de mindketten alkalmasak, mivel az egyik orvos válasza szerint a szíve úgyis „a hazáért dobog”, a másik szerint pedig nem gond, ha futáskor nagyon ver a szíve, mert „télen úgyis állóharcok vannak”.13 Egy másik rajz szintén arra utal, hogy szinte mindenkit elvisznek harcolni. Azt is tematizálták - bár nem gyakran -, hogy nem mindenki vágyott a hősi halálra, ezért igyekezett mindent megtenni, hogy ne nyilvánítsák alkalmasnak. Az egyik kép szerint egy férfi például nagyon csúnyán berúgott a sorozás előtti estén, hogy ne tudjon megállni a lábán még másnap sem. Mindezt azért tette, mert „mindenkit bevesznek, aki csak állni tud a lábán”. A másik szerint pedig egy besorozott katona az orráig sem lát el még szemüvegben sem, de a toborzók megvigasztalják, hogy a probléma megoldható, mégpedig úgy, hogy majd közelebb viszik az ellenséghez.14 Érdekes színfoltja a lapnak, 10 1915. január 3. 3. 11 Például: 1916. június 18. 8-9. 12 1915. január 24.7., 1914. november 1.7., 1916. augusztus 27.9. 13 1915. május 2. 5., 1915. november 21. 8. 14 1916. április 23. 11., 1918. augusztus 11.11.
