Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Kerekes Amália - Teller Katalin: Bretliművészet és népművelés. A tömegkultúra értelmezései az első világháborús budapesti tárcairodalomban
KEREKES AMÁLIA—TELLER KATALIN: BRETLIMŰVESZET ÉS NÉPMŰVELÉS ... УУH a a puritán egész nap dolgozott, este összeráncolja homlokát és csendet akar. Ha a muritán egész nap dolgozott, este kiderül az arca és mulatni megy. Ha a világ nagy része szenved, mondja a puritán, szenvedjen mindenki kivétel nélkül és folyton és szünetlenül. Ha a világ nagy része szenved, vallja a muritán, szerezzünk a szenvedőknek néhány boldog órát, feledtessük el vele egy pár percre, hogy háború és halál és a butaság kisértetjárása van a világon. Tisza István a puritán, Bárczy István a muritán. A puritán és muritán örök küzdelmét még nem dolgozták fel. Pedig hálás téma volna egy doktori disszertációra. [...] Sajnos, ma a puritánok vannak felül, akik ugyan rosszabb kiegyezéseket kötnek, mint Deák Ferenc [aki „muritán” volt], és csak a nép anyagi javát fecsérlik, erkölcseire vigyáznak. S hogy az általuk felidézett bura-bajra senki se kereshessen mulatságban-duhajságban feledést, minden hangunkra, szavunkra szürke kedélyük hangfogó leplét borítják.”1 Bár Hatvány Lajosnak a liberális Pesti Naplóban 1917 márciusában megjelentetett glosszájából úgy tűnhet, mintha a hátországbeli, budapesti szabadidő eltöltésére két, egymástól markánsan elkülönülő programcsoport létezett volna, a korszak sajtóanyagai korántsem támasztják alá ezt az éles és konzekvensnek feltüntetett különbségtételt. Sokkal jellemzőbbnek nevezhető ugyanis, hogy a városi tömegszórakoztatás, illetve tágabban a szabadidős foglalkozások helyi értékének megállapítása rendkívül hullámzó volt, méghozzá mind a háborús eseménytörténet - és ezen belül is a fővárosi közigazgatás - konjunktúráinak függvényében, mind pedig a kultúrpolitikai táborok önképében. írásunkban két súlypont köré szervezve mutatjuk meg, hogy a háborús kivételes helyzet milyen vadhajtásokat eredményezett a sajtóbeli reflexiók terepén: egyfelől a katonák városi jelenlétéből és a hátország mobilizációjából adódó jótékonykodás kontextusában, másfelől a klasszikus tömegkulturális 1 Hl. [Hatvány Lajos]: Puritán és muritán. Pesti Napló, 1917. március 7.4.
