Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Kerekes Amália - Teller Katalin: Bretliművészet és népművelés. A tömegkultúra értelmezései az első világháborús budapesti tárcairodalomban
194 HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK intézményrendszer - a mozi, a kabaré és a vurstli - megítélésében válik értelmezhetővé, hogy néhány kivételtől eltekintve miért nem születhettek konszenzusos válaszok a címben is jelzett kettős játszmára. A sajtószemle eredményei miatt mindehhez el kellett mozdulni Szabó Dánielnek és Joseph Heldnek az első világháborús populáris kultúra elemzésére javasolt mátrixaitól: Held hangsúlyosan nem a magas és az alacsony, hanem a városi és a vidéki kultúra közti szakadékból indul ki,2 míg Szabó Dániel a társadalmi rétegek, illetve a privát és a nyilvános szféra szerinti felosztásra támaszkodik.3 Mint látni fogjuk, az előbbit - a gazdasági ügyekben alkalmazott, valóban megosztó retorika ellenére - nemcsak a jótékonysági kezdeményezéseknek az urbánus közegen messze túlmutató impulzusai, hanem a tömegszórakoztatás, főként a mozi nivelláló hatása is kérdésessé teszi. Utóbbi pedig, vagyis a társadalmi rétegek és a közösségi formák szerint egyértelműen besorolható kultúrafogyasztás mintázata sem mutatható ki szigorú törvényszerűségként a mozi szerepére, illetve a közművelődésre adott korabeli sajtóreflexiók tükrében. A háborúnak a budapesti hétköznapokba való betörését legkorábban és legnyilvánvalóbban a sebesült frontkatonák tömeges érkezése és a háború elhúzódásával szintén tömeges maradása jelezte. Hasonló reakciót váltott ki, vagyis a jótékonysági akciók elterjedését eredményezte egyébként a galíciai,4 majd az erdélyi menekültek megjelenése is. A lábadozó és sebesült katonák ellátása ugyanakkor nemcsak az egészségügyet, hanem a szabadidős kultúrpolitikát is mozgósította. Az Auguszta-alap Szoleczky Emese és Kreutzer Andrea által elemzett tevékenysége5 mellett, illetve az egyesületek, színésztársulatok és magánemberek kezdeményezte felolvasások, hangversenyek, táncműsorok, dalos előadások mellett a vonatkozó akciók egy sajátos városi ünnepi kultúra részévé váltak, amennyiben a hadikiállításokkal együtt a szórakoztatást és az adakozást kombinálták. Kedvelt helyszínnek bizonyult a Margit-sziget, ahol váltakozó szereposztásban különböző szervezetek rendezték meg ünnepeiket. A mérsékelten konzervatív Pesti Hírlap 2 Vö. Joseph Held: Culture in Hungary during World War I. In: Aviel Roshwald-Richard Stites (szerk.): European Culture in the Great War. The Arts, Entertainment, and Propaganda, 1914-1918. Cambridge, 1999.176-192. 3 Vö. Szabó Dániel: Magyarország nem volt, hanem lesz. Háborús lelkesedés a populáris színielőadások tükrében. In: Gyáni Gábor-Pajkossy Gábor (szerk.): A pesti polgár. Tanulmányok Vörös Károly emlékére. Debrecen, 1999. 185-198. 4 Vö. Kerekes Amália-Teller Katalin: „dass das Jüdische in uns nicht zu verstummen braucht, wenn das Vaterländische spricht“. Zur deutschsprachigen zionistischen Presse Ungarns 1914-1918. In: Petra Ernst-Eleonore Lappin-Eppel (Hrsg.): Deutschsprachig-jüdische Publizistik zur Habsburgermonarchie im Zeichen des Ersten Weltkriegs. Innsbruck, 2016. 265-288. 5 Vö. Szoleczky Emese-Kreutzer Andrea: Az Auguszta Gyorssegély-alap tevékenységéről. In: Szoleczky Emese-Závodi Szilvia (szerk.): Hadtörténeti Múzeum Értesítője 12. Budapest, 2011. 16-27.
