S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)

44. "Mérgesednek a géppuskák, mint a megbőszített pulykakas"

Birkózása katonagombóccai. Képeslap

Az élelmiszerek, ételek, italok, az éhség és a gyomor szintén gyakori szereplők voltak a gasztronómiai hasonlatokban. Az egyik állás „félkörben volt kiépítve, akár egy kirágott kerek sajt".20 Az olasz fronton a Mt. Tómba hegyet alakja és a súlyos harcok miatt „komiszkenyérnek", Doberdo térségét „éhes szikláknak" nevezték. A harctér megfigyelésére szolgáló, kötött léggömböket „nagy, görbe szafaládéhoz" vagy „idomtalan kolbászhoz" hasonlították, amelyekről „egyenesen be lehetett látni a hasunkba". Az olaszokra „Nesze, töltött makaróni, de vigyázz, megfekszi a gyomrod!” kiáltással vetették a kézigránátokat.21 „A háború most már nem olyan, amint a meséskönyveink, a hagyományaink mondották. A háború egy nagy gyári üzem; matematikusok, mérnökök, tudósok állnak a gépek mellett, megnyomnak egy gombot, százezer ember emelkedik fel a lövőárokból, meghúzzák a szellentyűt, és a következő percben ugyancsak százezer ember tűnik el a föld alatt... Az ország, mely nevezetes volt arról, hogy lakosai századokon át csendben esznek-isznak, szakácsságukon múlik a nők hírneve, és a férfiak az étvágyuk, a nagyehetőségük révén lesznek jeles hazafiak, az ország most gyomrán érzi a háborút."22

20 Balassa Imre: Front. Budapest, é. n.

21 Tábori Kornél: Magyar hősök 1914-1916. Budapest, 2015.

22 Krúdy Gyula: Pest a világháborúban. Budapest, 1943.

A katonaélethez tartozó mindennapi szolgálatról Anatol Zweig feljegyezte: „Reggelenként minden őrmester gondosan összeállítja a napi szolgálati beosztást, mint valami étlapot, amelyet aztán urának, a csapatparancsnoknak mutat be jóváhagyás végett."23

A magyar katona kedvence a szalonna volt. A lőszer fogytával az utánpótlásként megérkezett lőszerre úgy vetették rá magukat, „mintha szalonnát osztogatnának". A tűzkeresztségen átesett katonák később hozzászoktak a harctéri zajhoz. „Egyre fülhasogatóbb, egyre sűrűbb lesz a gránátok ordítása. - A farsangi gombócokat dobálja Petár [Petar Karadordevié, Szerbia uralkodója]. Ennyi volt az egész megjegyzésük."24 Az orosz harctéren a huszárok a háború elején még sápadtan nézték az ellenség gránátjait, „a nagy gombócokat, ültek ott egy csomóban, mint a megriadt foglyok".25 „Csapkodnak körülöttünk a muszka nehéz 17 cm-es ekrazit-gránátjai... Pikrinsavas gázaival mérgező hatása is van. Embereim egy részét hányinger fogja el. Arcuk olyan sárga a pikrinsavtól, mint a tojásos galuska.”26

Gyümölcsökkel sokféle jelenséget jellemeztek. Rohamban „úgy hullottak a kozákok, mint a férges szilva”.27 Az 5. huszárezred útja egy téli előrenyomulás során hegyen vezetett át, „de az úgy be volt vonva jéggel, mint egy fehérre kandírozott körte".28 A támadás előtti, feszült pillanatokban az egyik harcosnak „olyan volt az arca, mint az aszalt körte, s szikkadt volt az egész életét betöltő igától, mint ősz végével a szőlővenyige". A Nagy Háborúban út- és vasútépítésnél, utánpótlási anyag rakodásánál stb. munkásosztagokat alkalmaztak. „A mi határainkon végig munkásosztagok dolgoznak... A fejükön huszársapka. Az egész nagy hadseregünkben immár ők az egyetlenek, akik piros sapkát hordanak. Messziről nézve őket, sűrű tömegekben úgy festenek, mint a ribizlibokor. Ribizlinek is

23 Anatol Zweig: Grisa őrmester I-II. Budapest, é. n.

24 Hangay Sándor: Nemere a vihar forgatagában. Budapest, 1926.

25 Berend Miidós i. m.

26 Martini Róbert: Egy 18-as honvéd naplója. Sopron, 1935.

27 Nagy Endre: Csataképek a nagy háborúból. Budapest, 1915.

28 Berend Miklós i. m.

GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 237