S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
13. Ácsorgás a boltok előtt
nem tudta, hogy hová mennek, és miért - de reménykedtek. A Párisi Nagy Áruház egyik emeletén kötöttek ki, ahol végre kiderült, hogy a célba érők egynyolcad kilogramm kockacukrot vásárolhatnak. A sorban állás és az egész napos ácsorgás az elárusítóhelyek, hatósági bódék előtt az áruhiány és a roszszul szervezett közélelmezés egyik következménye volt. A gyerekek már iskolába menet az üzletek elé álltak. Később felváltották őket a háziasszonyok, majd a munkából megtérő családfők. „Helytartóról" folyamatosan gondoskodni kellett. Az élelmiszerüzletek előtt ácsorgó sorok egyre hosszabbak lettek. Az ácsorgással maga gróf Hadik János közélelmezési miniszter is foglalkozott: elnökletével 1917. október 19-én ankétot tartottak a Közélelmezési Hivatalban. A miniszter határozott kívánsága volt, hogy az élelmiszerek elosztását ne kizárólag a fővárosi élelmiszerüzem intézze, hanem a korábban mellőzött élelmiszer-kereskedők is végezhessék. Javasolta a főváros lakosságának felosztását bevásárlási körzetekre, ahogy akkor mondták: rajonírozását. 1918 januárjától a zsír, szalonna és háj, vaj és sajt, szárazfőzelék, szilva és gyümölcsíz, cukor, hadi- és malátakávé, burgonya, valamint szappan árusítását tervezték ilyen módon. A székesfőváros tanácsa az Országos Közélelmezési Hivatal utasítására 1917 decemberében elrendelte a budapesti háztartások körzetesítését. A lakosságot felszólították, hogy válasszák ki azt a kereskedőt, akinél vásárolni akarnak. Az összeírás megtörtént, habár legalább ötvenezren nem töltötték ki az összeíró íveket. December 28-ára minden budapesti lakos megkapta az egyesített élelmiszerjegyeket. A családok választása alapján meghatározott helyre szóló vásárlóigazolványok igen furcsa eredményt hoztak. A többség, mintegy 80 százalék nem kereskedőket, hanem - korábbi tapasztalata alapján - hatósági elárusítóhelyeket vagy szövetkezeteket jelölt meg beszerzési forrásul. A főváros hirdetményeiben hiába figyelmeztette a közönséget, hogy csak olyan kereskedőket jelentsen be, akik a szóban forgó élelmiszereket árulják. Cukorral például Budapesten nyolcszáz kereskedő foglalkozott, a közönség viszont 2546 kereskedőt és 1770 beszerzési csoportot jelölt meg. (Sok szakma, vállalat, iroda alkalmazottai részére beszerzési csoportot hozott létre.) Az új rendszerben az egyik kereskedőre, aki 1917 decemberé-Ácsorgás a hatósági hússzék előtt. Fotó ben 2100 kg cukrot adott el, mindössze 5 kg jutott volna havonta. Zsírt a 154 hentes helyett a lakosok kívánsága szerint 3057 helyen kellett volna árusítani. A községi élelmiszer-árusító üzletekhez nagy számban jelentkeztek vevők: a Garay téri üzletre 67 415, a Fővám téren lévőre 57 700, a Klauzál térire 37 144 - és így tovább. Az adatokat azzal a javaslattal terjesztették a közélelmezési miniszter elé, hogy maradjon a régi rendszer. A körzetesített kereskedelem terve óriási munka és papírfelhasználás után füstbe ment. A probléma „megoldására" - nagy leleményességgel - a legegyszerűbb módszert választották: büntetés terhe mellett megtiltották a reggel hat óra előtti ácsorgást. Az első „szabályozott hajnal" 1918. május 22-én volt. „A közönség sok helyen nem vett tudomást a tilalomról, és a városi bódék előtt már kedden este megkezdődött a gyülekezés. Bár a tanács hírül adta, hogy a jegyeket, ha le is jártak, az egész hónap során beváltják, zsír pedig lesz elegendő, a közönség nem nyugodott meg. A rendőrség az éj folyamán kevéssé háborgatta a várakozókat, s inkább hajnaltájt fogott neki az oszlatásnak. Az asszonyok ide-oda sétáltak, várva a 6 órát, amikor hivatalosan szabad az ácsorgás. Akkor aztán lecsaptak, és dühös tolongásban igyekeztek az eltiltott paradicsomot megszállni... A szokott hangulat harciasabb volt, mert akik egész éjszaka őrizték a jó, biztos első helyeket, most nem éppen oda jutottak" - írta a Pesti Napló 1918. május 5-én. 90 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
