S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
12. Séta a drágaság palotájában
és megkérdezte, mennyiért adnak fél kilót. Durva választ kapott: „Nem úri gyomorba való a fehér kenyér, nacscsága. Ebbül a kofa lakik jól. Jó az uraknak a pulicka is." A piac uzsorásai nem voltak mindig szívtelenek. Szegény munkásasszonyoknak adtak eldugott kosaraikból tojást, zöldséget. Gyakran voltak szolidárisak a szakácsnőkkel is. A hadba vonult katonák feleségei nap mint nap úgy mentek a csarnokba bevásárolni, mint férjeik a harctéren rohamra. „Minden reggel szörnyű pofozkodások, apró kis pogromok, valóságos csaták zajlanak le. A letépett hajfonatok és szétdúlt kalapok úgy hevernek a feldöntött zöldborsós kosarak és szerteloccsantott tojások tartalmából összevegyülő szőnyegen, mint szétlőtt ágyúk vagy trénkocsik a galíciai sárban... Leírni, hogy milyen kifejezések, röhejek, rikoltások és pillantások röpködnek mostanság a vásárcsarnokokban, lehetetlen, a magyar szótár legalját mozgósítják e termetes delnők" - írta a Pesti Hírlap 1915. június 5-én. A kofa messziről felismerte a briliáns fülönfüggőt viselő méltóságos asszonyt, és utat tört neki a sokadalomban, mert tudta, hogy mindent megvásárol, bármilyen áron. A nagyságákkal és nagysádokkal már szigorúbb volt. Azokat nevezte így, akiknek kalap volt ugyan a fején, de pénztárcájukban csak néhány keserves korona, és akik gyakran távoztak a csarnokból sírva, karjukon üres kosárral a drágaság miatt. Be kellett érniük egy jó tanáccsal: „Akinek nincs pénze, az nyeljen éhnyálat, legalább nem rontja el a gyomrát."1 A vásárlók „tízparancsolata” nekik szólt. Betartásával nem vásárolhattak ugyan olcsóbban, de legalább szert tehettek némi főznivalóra. 1. Ha úriasszony vagy és cselédet tartasz, sohase menj szolgálóddal, mert a kofák vacaknépnek neveznek vala. 2. Ha kalapod van, hagyd otthon, mert az árusok rád pirítanak: kalapra kellett száz korona, tejfölre nem telik kettő? 3. Cseléded legyen szerény, és ne árulja el, hogy nálad szolgál, hanem mondja, hogy az ura elesett, s ő magára maradt hat gyerekkel. Ez esetben nem kap olcsóbban semmit, de nem dugják el előle az árut. 4. Nagybankot ne vigyél magaddal a piacra, mert az árusok tisztelni fognak, mondván: férjed-urad papirosbakancsot szállít a hadseregnek, s te duplán fizeted mega szárazbabot. 1 Vasárnapi Újság, 1916. január 23. Vadász Miklós: Kofák. Ceruzarajz 5. Tiszteld a Rézi nénit, meg a többi nénit, s ne szörnyülközz, ha tízszeres árat kérnek, különben neveznek vala téged ócska vacaknak, aki csak azért jár piacra, hogy szekérozza a népeket. (Népek alatt kofák értendők, te ugyanis ócska vacak vagy.) 6. Sohase fenyegetőzz rendőrrel, vásárbiztossal, mert famíliád fölmenő ága ellen hallasz kifakadást. Ha panaszod van, nézd meg a sóhivatal címét, ott elintézik ügyedet. 7. Ha boldogulni akarsz, szidd teli torokból a hatóságot, mert a kofák szerint a sok büntetéspénz miatt drágább a burgonya. A büntetéspénzt is neked kell megfizetni, s ezért inkább ajánltatik a sóhivatal. 8. Ha gyerekeid vannak, sohase emlegesd, mert a kofa megkérdezi, hogy miért nincs pénzed. Arról se beszélj, hogy a férjed háborúban van, mert meghallod, hogy a te urad legalább is főhadnagy, aki tömérdek zsoldot húz. 9. Ne bosszankodjál és ne háborodjál föl semmin, mert amúgy sem segítesz magadon. 10. Egyáltalán ne járj piacra, mert csak úgy lehetsz hosszú életű a földön. Ha sokáig folytatod rossz szokásaidat, hamarosan elpusztít a méreg, amit ott magadba szedsz.2 3 4 A hatóságok nem védték meg a vásárlókat, ezért a kofák szégyenletes uzsoraárai miatt elkeseredett és feldühödött asszonysereg sokszor felborogatta a kosarakat, szétszórta és eltaposta a drága zöldséget, gyümölcsöt. Nemegyszer 2 Piaci vásárlók kiskátéja. Budapesti Hírlap, 1916. január 12. GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 85
