S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
12. Séta a drágaság palotájában
Budapesti Központi Vásárcsarnok. Képeslap megvonásával, az árak kötelező kiírásának elrendelésével, az ellenőrzés megszigorításával. A felhozatal megkönynyítésére a kereskedők szállítási igazolványt kaptak. A székesfőváros 1915. június 8-án kelt határozata alapján a Vásárcsarnok igazgatósága a vásárigazgatósággal együtt megállapította az élelmiszerek és egyéb fogyasztási cikkek napi árát, amelyet kiplakátoltak. (A főváros házinyomdája ontani kezdte a falragaszokat: a Vásárcsarnok egy napról napra megújuló plakátkiállítás képét mutatta.) Tizenöt napig terjedő elzárást és 200 koronáig terjedő pénzbírságot helyeztek kilátásba a túl magas árakért - de hiába. „A drágaság mint az áradat tör, zúz és söpör maga előtt minden akadályt, s az egzisztenciáknak a tízezreit temeti a maga piszkos hullámaiba" - vélekedett Az Újság 1915. szeptember 50-án. Ekkor a Központi Vásárcsarnok hadvezérei már a kofák voltak. Kartellbe tömörültek, főhadiszállásuk a Nádor Szálló kávéházában volt. Pest ezer kávéháza közül ez nyithatott ki elsőként már hajnali 3 órakor, mert szemben állt a Központi Vásárcsarnokkal. Itt reggeliztek a korán kelő kofák, itt adták ki a felvásárlási és az eladási árakra vonatkozó „napiparancsaikat". A has jól fizet, mert kényszerhelyzetben van - vélekedtek. Reggel 4 órakor indultak a „kofa-villamosok" Zuglóból végig a Rákóczi úton, a Váci útról és a perifériákról a Központi Vásárcsarnok felé. Az árusok öt órakor már pakoltak a Duna-parton. A kofák elindultak bevásárolni. A hajóknál együtt alkudoztak az ügynökökkel, akik igyekeztek felvásárolni a rakományt prágai vagy bécsi megrendelőik számára. Miután a termelői árakat nem maximálták, ér-Duna-parti piac. Képeslap Bomba téri Vásárcsarnok levélfejlécen demes volt drágán is vásárolni, a lánckereskedelemben a külföldiek bármilyen magas árat megadtak. A feldühödött kofák gyakran támadtak az ügynökökre keresetlen szavak kíséretében. A Vásárcsarnok melletti kiskocsmából hangos kofabeszéd, ádáz alkudozások hangja szűrődött ki. A csarnokban „nincs tekintélye a doktornénak, se a nagyságos, se a méltóságos asszonynak. Ott olyan egyformák, mintha sorozóbizottság előtt állnának. Ott csak egy úr van, a kofa, csak egy szemtelen beszélhet, a kofa, csak egy lehet aljas, piszok, példátlan, a kofa, a kofa, a kofa. Haptákban kell állni a kofa előtt, virágot kell neki vinni, szobrot emelni, kezet csókolni... Elkényeztetett, körülrajongott démon lett a piszok kofából" - írta nem kis indulattal a Pesti Futár 1915. október 1-jén. Egy alkalommal a kofák egy szép fehér kenyeret vágtak négyfelé. Egy úriasszony azt hitte, eladó, ezért odasietett, 84 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
