S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
11. A gazdasági élet sebesültjei: a kereskedők
a közönséges asztali bor árát a békeár tíz-húszszorosára. A pesti asszonyok a kereskedőket megkerülve vidéken batyuztak: krumpliért, tojásért, baromfiért petróleumot és iparcikkeket adtak. Az árak eszeveszett versenyében a rizs vitte el a pálmát kilónként 52 fillérről 57 koronára szökött árával. Ezt követte a marhahús, a tojás, a nullás liszt, a fehér kenyér és a sertéshús. A lakosság a kiskereskedőknél vásárolt, őket szidták a drágaságért, bennük látták az uzsorást. Senki nem foglalkozott az áremelkedés okaival és okozóival. Sokszor a hatóság is az eladókat büntette meg, a termelőket, ügynököket nem. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara utólag megállapította, hogy a háború alatt megvádolt kereskedőknek mindössze húsz százaléka volt árdrágító. A kereskedők jóval kisebb haszonnal dolgoztak, mint a háború előtt. Naponta kaptak értesítést a gyáraktól, hogy nincsen áru, vagy vasútzárlat miatt nem tudnak szállítani. Megfogyatkozott a csomagolóanyag. Több gyár kérte az üres dobozok, ládák haladéktalan visszaküldését, a jutazsákokat papírzsákokkal pótolták. Amikor már a csomagolópapír és a zsineg is eltűnt, a boltosok kénytelenek voltak kiírni: „Az árut sajnálatunkra nem csomagolhatjuk be." Aprópénzhiánnyal küszködtek, filléres címletű jótékonysági jegyeket használtak szükségpénzként. Maguk is nyomtattak értékkel ellátott „papírkákat". A hazafias érzelmű kereskedők a Hadsegélyező Hivatal felhívására szerény készpénzbevételük 2 százalékát a hadiözvegyek és hadiárvák segélyezésére ajánlották fel. Számláikra, üzleti leveleikre szép, kétfilléres „Auguszta" bélyegeket ragasztottak, amelyet Tuszkay Márton tervezett. Közülük sokan kikerültek a frontra. Vevőkörük megtartása érdekében családjuk révén biztosították a folytonosságot, vagy bezárni kényszerültek. Egy pesti boltos kis táblát szögezett az ajtajára: „A szent hazafiúi kötelesség a csatatérre szólított engem is. Elmentem oda, ahová a becsület és kötelesség szólított. Nagyon kérem a közönséget és tisztelt vevőimet, támogassák üzletemet vásárlásukkal, és tegyék lehetővé itthon hagyott családom megélhetését." A pultok mögött lányok és asszonyok álltak. A szakma elsajátítására számos női kereskedelmi tanfolyamot indítottak. Az agyonszabályozott, központosított állami elosztás kivette az áruforgalmat a kereskedők kezéből. A nagykereskedőket teljesen mellőzték. A kiskereskedők egyre nehezebben jutottak áruhoz, beszerzési forrásaik elapadtak. A központok elsősorban a hatósági árudákat, szövetkezeteket és beszerzési csoportokat látták el áruval. A kiskereskedők alamizsnát kaptak, mondván, előbb a közszükségletet kell kielégíteni. Akik a központok alkalmazásába kerültek, biztos keresethez jutottak ugyan, de hivatalnokokká váltak. Kivételnek számított néhány város - Igló, Veszprém, Nagybánya stb. -, ahol kereskedőkre bízták a lakosok ellátását. A szakma 1917 novemberében a fűszerkereskedők pesti Vigadóban rendezett nagygyűlésén eredménytelenül hallatta a szavát a kereskedelem szabadságának visszaállításáért. Kedvezőbb helyzetben voltak a közös beszerzés előnyeit kiaknázó fogyasztási szövetkezetek, elsősorban a „Hangya", illetve a munkások ellátását megszervező Általános Fogyasztási Szövetkezet. A plébánosból, kántorból Dömsödi Fogyasztási és értékesítő szövetkezet, a »Hangya* IOQO-ik szövetkezete Emléktábla leleplezés, w frtárczhisl5-én__ Az ezredik „Hangya” üzlet megnyitása. Képeslap Keresztény Fogyasztási Szövetkezet boltja. Képeslap 80 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
