S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
9. A trén táplálja a frontot
Benzin-elektromos vonat vasúti pályán. Fotó és motoros hadtápvonatokkal folytatták az utánszállítást a hadosztály felvételező állomásokig, innen pedig hasonló eszközökkel és drótkötélpályákkal az ellenséges tüzérség tűzcsapásán kívül berendezett csapatfelvételező helyig. Ha a felvételező helyekhez nem vezettek fogatolt járművekkel kocsizható utak, akkor már ezen a szakaszon is málhásállatokat kellett alkalmazni. Innen az utánszállítási a csapatok végezték saját vonatukkal, illetve az elöljáró által biztosított eszközökkel. A kutyafogatokat szükség szerint kapcsolták be a szállítás folyamatába. Ha az ellenséggel nem volt közvetlen harcérintkezés, a felvételező helyek a csapatkörletben voltak. Az utánszállításnál arra kellett törekedni, hogy a vasútvonal megfeleljen a hadművelet irányának, és a végállomás minél közelebb legyen a seregtesthez. Saját járműveivel minden parancsnokságnak a legmesszebbre kellett előreszállítania az anyagot, hogy az alárendelteknek saját eszközeikkel a legrövidebb távolságot kelljen megtenniük hátrafelé. Az átrakásokat minimálisra kellett szorítani. Mozgóharcok során célszerű volt az anyagokat lehetőleg járműveken tartani. Megfelelő szállítóeszközök hiányában, illetve tartalékolás céljából a felvételező állomásokon raktárakat, az előnyomuló hadosztályok részére az utánszállítási vonalakon élelmezési menetraktárakat állítottak fel. Fennakadás nélküli utánpótlás a legritkább esetben fordult elő. A feladat nehézségét jól mutatja a Romániában harcoló m. kir. 5. honvéd lovashadosztály utánpótlása 1917 októberében: „Oláh földön, Brosteni területén kerül kezdetlegesen kiépített védőállásokba... A hadosztály napi utánpótlási szükséglete 35 t volt... Az utánszál-Benzin-elektromos vonat közúton. Fotó lítás bonyolult folyamata a következőképpen játszódott le: a hátországból jövő vonatokról az anyagot Borsán a villamos vonatra kellett átrakni és erről a hágó után újra rendes vonatra, mely Dorna-Watráig vezetett; innen gépkocsi, illetve anyagvasút vitt az állásaink mögött húzódó D. Vinat vonulat nyugati lejtjére; a hágón át két, összesen 25 t teljesítőképességű drótkötélpálya vezetett, és a láncolatot a hadosztály felvételezőhelyéig kocsilépcsők zárták le... Csakhamar elkészült egy a hadosztály felvételezőhelyétől a drótkötélpályáig vezető lóvontatású anyagvasüt."14 Állásharcok idején az utánszállítási viszonyok jóval kedvezőbbek voltak, bár a védelmi berendezésekhez, drótakadályokhoz, fedezékekhez szükséges műszaki anyagok szállítási igénye megnőtt. Mozgóharcoknál komoly gondot okozott a csapatok eltávolodása a felvételező állomástól. A kapcsolat az ellátó bázisokkal megszakadt, a frontharcosok a tartalék porció elfogyasztása után ellátatlanul maradtak. Állásharcoknál ilyen probléma nem volt. Az útvonalak karbantartásáról, kibővítéséről és a műtárgyak javításáról, építéséről egyszerűbb volt gondoskodni. A többé-kevésbé álladó anyagfelhasználás megkönnyítette a tervezést, és lehetővé tette a rendszeres utánszállítási. A mozgóharcokban megerőltetett vonatkatonák, lovak, málhásállatok pihentetéssel és megfelelő ellátással ismét jó erőállapotba kerültek. A járművek műszaki átvizsgálását, javítását, pótlását elvégezték. A csapatkörleten belül raktárakat, lerakodóhelyeket alakítottak ki, amelyeket a lehetőség szerint kiépített tábori vasút vagy drótkötélpálya 14 Az 5. honvéd huszárezred története. Budapest, 1935. GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 67 I