S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
5. Muníció a gyomornak
Az ellátás az Élelmezési utasítás háború idejére című szolgálati könyv alapján történt. A katonák teljes (Te), szabványos (Sz) vagy tartalék (T) porciót fogyasztottak. A csapatok utánszállítással az „Sz" és a „T” ellátmányt kapták meg, amelyet helyszíni beszerzéssel kellett kiegészíteniük „Te” adagra. A szabványos (Sz) porció napi 700 g kenyeret vagy 400 g kétszersültet, 400 g marhahúst, 100 g főzeléket, 20 g zsírt, 30 g sót, 0,5 g paprikát vagy borsot, 1 g szárított leveszöldséget, két 46 grammos kávékonzervet és 18 g dohányt tartalmazott. A teljes adag (Te) ezen felül 40 g főzelékkel, 5 g hagymával, 2 cl ecettel, 18 g dohánnyal és 0,5 1 borral egészült ki. A bakák által „turista-proviántnak" nevezett tartalék adagot (T) 200 g kétszersült, 200 g húskonzerv, 30 g só, két 46 grammos kávékonzerv és 18 g dohány alkotta. Főzelékül rizs, árpakása, dara, hüvelyesek, köleskása, pohánka és szárított tészták szolgáltak. A tiszteknek minden adaghoz még 5 db szivar vagy 25 db középminőségű cigaretta volt illetményes. Az „Sz” porció súlya 1,369 kg, a „T" adagé 0,703 kg volt. A nagyobb fajú lovak és lóöszvérek számára a „Te” adag 6 kg zabot és 3 kg szénát, az „Sz”, illetve a „T" adag 5 kg, illetve 3,5 kg zabot tartalmazott. A kisebb fajú lovak - a Magyarország északi részein honos, valamint a galíciai, bukovinai, dalmáciai, boszniai és hercegovinai lovak, szamáröszvérek és szamarak - „Te" adagja 4 kg zabot és 3 kg szénát, „Sz”, illetve „T" adagja 3,5 kg, illetve 2,5 kg zabot foglalt magában. Hadi élelemadag járt a mozgósítás első napjától a menetkészültség eléréséig a hadra kelt sereghez tartozó katonai és polgári személyeknek, valamint a lovaknak a tényleges létszám szerint. Ettől kezdve a hadiállomány alapján megállapított átalányilletményből kellett biztosítani az élelmezést - akkor is, ha a tényleges élelmezési létszám ennél több vagy a veszteségek miatt kevesebb volt. Egy honvéd gyalogszázad hadiállománya például 267 ember és 9 ló volt; a gyalogzászlóaljé géppuskás osztag nélkül körülbelül 1100 fő és 50 ló; a gyalogezredé három zászlóaljjal, géppuskás osztag nélkül körülbelül 3400 fő és 180 ló; egy géppuskás osztagé körülbelül 40 fő és 25 ló. Egy lovasszázad 179 fő és 180 ló hadiállománnyal rendelkezett; a lovasezred 1271 fő és 1294 ló, a lovassági géppuskás osztag pedig 75 fő és 98 ló hadiállománnyal. Egy hegyi tarackos üteg hadiállománya körülbelül 250 ember és 160 ló volt; a lovas tüzérütegé 176 ember és 178 ló; az Propaganda-képeslap ágyús ütegé 174 ember és 137 ló; egy ágyúsezredé körülbelül 750 fő és 570 ló. Egy kerékpáros század 135 ember hadilétszámmal rendelkezett, az utászszázad körülbelül 250 ember és 35 ló hadilétszámmal. A porciókat a harcoló csapatok élelemszükségletéből kiindulva mindenki számára egységesen határozták meg. A hátországban szolgálatot teljesítők, harcolók és nem harcolók megkülönböztetésére csak 1915-ben került sor, az egyre inkább elmélyülő élelmezési krízis hatására. Az átalányilletmény meghatározásánál a tényleges állományt vették figyelembe. A csapatok a korábban „csapattestenként" készletezett, teljes napi ellátmányt biztosító élelmező lépcsők helyett csak azokat az élelmiszereket kapták meg „cikkenként" megrakott lépcsőkből, amelyeket a helyszínen nem tudtak beszerezni. Addig a többmilliós hadsereg pazarlóan élt. Elegendő élelem állt rendelkezésre. 32 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
