S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
5. Muníció a gyomornak
Vágómarha. Reklámkép Legénységi konyha. Fotó A gondokat a hadvezetés hibái, az ellátó és utánszállítási rendszer zavarai, valamint a háborús és időjárási körülmények miatt előállt, időnként megoldhatatlan helyzetek okozták. A katonák az előírt fejadagok kiosztásával természetbeni hadtápélelmezésben, a nagyobb vasútállomásokon berendezett étkezdékben nyugta ellenében vagy a településeken a szállásadó térítéses étkeztetésében részesültek. Járőrök, kisebb különítmények, távíró- és telefonosztagok a csapattestüktől távoli feladatteljesítés idején pénzváltságot kaptak. A háborúból hazatért magyar katonákról már nem a hadvezetés, hanem - a 4848/1918. M.E. számú kormányrendelet alapján - a közélelmezési miniszter gondoskodott. Az élelmezési utasítás az adagok kalóriatartalmára, fehérje-, zsír- és szénhidrát-összetételére nem tért ki. MegKolbászféle. Reklámkép Élelmezési szolgálat. Fotó állapítása szerint a teljes adag „valamivel többet nyújt, mint amennyi az emberi test fenntartására múlhatatlanul szükséges". Az ellátásban ennek biztosítására kellett törekedni. A szabványos adag „elegendő táplálékot nyújt az emberi szervezet fenntartására annak nagyobb igénybevétele mellett is". A tartalék adag „az emberi szervezet fenntartására még elegendő" volt, szükséghelyzetekben biztosította az életben maradást. Kis súlya és térfogata következtében az emberek és a lovak több adagot is magukkal vihettek, amire a háborúban gyakran sor került. Ez csak akkor volt felhasználható, ha a „Te" vagy az „Sz" adag kiszolgálásának lehetősége megszűnt - így főként hosszan tartó harcok vagy minden más élelmezési forrástól való elszakadás esetén. Elfogyasztása külön intézkedésre történhetett, önhatalmú felhasználása szigorú büntetéssel járt. GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 33
