S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
17. Húsos és húshagyó napok
ború végén a kolbászba gyömöszölt húsok - még pacal is - sóval és fokhagymával leplezett minősége megcsúfolta a kolbászfélék magasan maximált árát. A zsigerek (máj, szív, lép, vese, tüdő), a pacal, tőgy, nyelv, fejhúsok és lábvégek a tömeges konzervgyártás és a katonai vágások folytán minden eddiginél nagyobb mennyiségben álltak rendelkezésre. Ezekre nem vonatkozott a tilalom. Népélelmezésre szánták őket, azonban a spekuláció áldozatául estek. A Weiss Manfréd konzervgyár számára a háború elején naponta körülbelül ezer marhát vágtak le. A belsőségeket a gyár eleinte térítés nélkül átadta az Ingyen Élelmiszerkiosztó Társaságnak. A szegények később azonban hoppon maradtak. A főváros olcsón megvette a konzervgyártól a belsőségeket, de javarészt nem saját boltjaiban árulta, hanem továbbadta a Leszlauer Gyula és Társa cégnek. A Központi Vásárcsarnokban a főváros által ingyen kiutalt elárusítóhely fölött ugyan öles betűkkel hirdették, hogy „Olcsó népélelmezési forrás", de egy kiló pacalért 70 fillért, a belsőségekért 1 korona 20 fillért, a nyelvért 2 korona 20 fillért kértek, ami igen magas árnak számított. Az üzlet valódi nyerteseinek személyére nem derült fény, mert a belsőségek többsége szőrén-szálán eltűnt. A konzervgyár megelégelte a tudomására jutott üzérkedést. Az áru egy részét Bécsbe szállította, a többit pedig átadta a budapesti mészárosoknak. A főváros válaszul maximálta a belsőségek árát, és engedélyt szerzett naponta 600 darab marha zsigereinek (mintegy 80 mázsa) rekvirálására, amelyet szétosztásra átengedett a Budapesti Mészárosok Ipartestületének. A munkával a legolcsóbb ajánlatot tevő Hadinger Edét, az Ipartestület alelnökét bízták meg, aki 8 koronát kért mázsája után. A napi 640 koronás munkadíjból - a közreműködők bérének levonása után - az alelnök úrnak 540-350 koronája maradt. A mészárosok a belsőségeket hozzámérték a marhahúshoz, vagy eladták a vendéglősöknek, akik belekeverték a gulyás- és a vagdalt húsba. A nélkülöző szegények ismét hoppon maradtak. Csak a Haditermény Rt. gondolta úgy 1917-ben, hogy a korlátlanul vásárolható 10 koronás, egy kilogrammos húscsomag a kis keresetű, szegényebb néposztályok legfőbb vágya. Olcsóbb és kisebb adagokra lett volna szükség, az egységcsomagokhoz ugyanis jobbára a módosabbak jutottak hozzá. Németországban és Ausztriában 1916. április I. A sertéshús és hentesáruk legmagasabb árainak felfüggesztése. Budapest székesfőváros tanácsa a zsír, szalonna, sertéshús és hentesáruk legmagasabb árainak megállapítása tárgyában 1916. évi március hó 14-én 22.293/1916—Vili. tan. sz. alatt kelt hirdetményben a sertéshús és hentesárúkra nézve megállapított legmagasabb árakat 1916. évi április hó 2-tól kezdődőleg felfüggeszti. A hivatkozott hirdetménynek a zsír, szalonnafélék és háj legmagasabb áraira vonatkozó rendelkezései továbbra is változatlanul érvényben maradnak. í ä Iöhios Tanácsa. Plakát alacsony jövedelemhez kötötték a kedvezményes árú hús vásárlását. Néhány osztrák tartományban a gazdagok a normális árnál többet fizettek, részben ezzel fedezték az olcsó hús többletkiadásait. Azok juthattak hozzá, akik megfelelő igazolvánnyal vagy jeggyel rendelkeztek, de ők sem korlátlanul. A berliniek hetenként és fejenként 25 dekát, a bécsiek fél kilót kaptak. Az osztrákok készítettek olcsó hadikolbászt, véres hurkát a népkonyhák számára, és szárazkolbászt, amelyet 10 dekánként 64 fillérért a kenyérjegy alapján osztottak. A magyar hadikolbász marhahúsból készült, és kilóját 6 koronáért kínálták. 1916 szeptemberében Magyarország egész területére hústalan és zsírtalan napokat rendeltek el: szerdán és pénteken tilos volt húsneműt árusítani, illetve az abból készített ételeket vendéglőkben, fogadókban stb. kiszolgálni. Hétfőnként a vendéglátóhelyeken nem használhattak GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 105
