S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
17. Húsos és húshagyó napok
Tábori füstölő. Fotó A Pick Szalámigyár számlája ' /ry/</. /V/^7/í ZZ/őd/lftaar/m. /хат. ЖШ/'„,.</ ttirar/rt/e// ara/ ara а/а//а jxat/i/a a a esióXtOr.//t/a///'fa/a /a/r///-///a /// fy Jx/f/.t //i/yrs/tas/t/f *,) //yyx*/ ry / X--, /trtt/t- /jx/Zr/fa/ 'ХГГ///Ш у • /xrytf/fr'/.JX zsírt vagy olajat Kivételt képezett I9l7-ben a király péntekre eső születésnapja (augusztus 17.). I9l7 áprilisában feloldották a szerdai, szeptember végén pedig a pénteki húsfogyasztási tilalmat, mert takarmányhiány miatt sok állatot le kellett vágni, a gyenge zöldség- és burgonyatermés pedig nem tudta pótolni a húst. 1918. augusztus l-jétől ismét bevezették a hústalan napokat: a kedd és a csütörtök lett hústalan nap, a hétfő pedig megmaradt zsírtalan napnak. Ausztriában már heti három húshagyó napot tartottak, Németországban átmeneti időre húshagyó heteket. A lakosság elérkezett teherbíró képességének végső határához. Ausztriában több tartományban éheztek az emberek. Több volt a hústalan nap, mint amennyit elrendeltek. A húshiány a hadsereget is érintette. I9l5-ben a hátországban már korlátozást kellett elrendelni, I9l6. augusztus l-jétől pedig - az adagcsökkentésen túl - a hústalan napokkal is megismerkedtek a katonák. I9l7 őszén a caporettói áttörés kivételesen gazdag élelmiszerzsákmánya az ott harcolók számára még egy rövid dolce vita-korszakot hozott. Később mindez tovatűnő kellemes emlék maradt. Az ellátás folyamatosan romlott, nem segített az erőszakos hátországi rekvirálás sem. A kezdetben ízletes gulyáskonzervek egyre silányabbak lettek, több volt bennük a bab és a bőrlebernyeg, mint a hús. A lovak és málhásállatok is szenvedtek, bordáik kifelé igyekeztek, és ha egyik-másik áldozatul esett az ellenséges tüzérségi tűznek, megfőzték, vagy kolbászgyárba került. A muli (öszvér) húsából főzött „marhagulyásra" vagy „marhapörköltre" nehezen fanyalodtak rá. „Bevallom, az első pár falat nálam is igen nehezen ment le. Az előítélet következtében szinte undorodtam a különben jó illatú ételtől. Amint azonban úrrá lettem az undoron, olyan jóízűt ettem belőle, mintha mindég marhapörkölt lett volna... Akkor még nem gondoltam arra, hogy az évnek őszén ütegemmel együtt lesni fogom, hol talált telibe egy lovat vagy egy mulit az olasz gránát."1 A háborúban a disznóhús is megfogyatkozott. Jócskán megemelkedett árát 1916. július 15-én maximálták, és utasítást adtak a 60 kg-nál nagyobb súlyú sertések rekvirálására. A következő év decemberében elrendelték az Országos Sertésforgalmi Iroda felállítását, amelynek vezetősége a Haditermény Rt. és a Sertésátvételi Bizottság megbízottaiból került ki. 1918 tavaszán már 40 kilós süldőket is rekviráltak kilónként 1 koronás prémium ígéretével, de csekély eredménnyel. Takarmány szűkén volt, a sertések „eltűntek". A háború végén a hízott disznó mutatványszámba ment. 1 Solth Imre: Egy tüzértiszt naplója. Budapest, 1942. 106 I MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM
