Török Róbert: Hideget meleg szívvel. 70 éves a Mirelite. Fejezetek a Magyar Hűtipar történetéből (Budapest, 2015)

A magyar hűtőipar sikerei, kiállítások és vásárok

DR. GULYÁS BÉLA (1966-TÓL1987-IG A MAGYAR HŰTŐIPARI VÁLLALAT VEZÉRIGAZGATÓJA) Dr. Gulyás Béla 1921-ben született. A második világ­háború után kezdett az élelmiszeriparban dolgozni, részt vett a háború utáni újjáalakult iparág alapjainak lerakásában, annak kialakításában. 1985-ben készí­tett vele interjút az Élelmezési Dolgozó című szaklap, amelyet a Hűtőipari Híradó is átvett. Életének állomá­sairól, visszaemlékezései alapján idézünk: „Véletlenül lettem élelmiszeriparos, mert addig a legkülönbözőbb he­lyeken dolgoztam: a vegyiparban, vagy alkalmi munkák­ból éltem. Ilyen alkalmi munkának látszott, hogy az egyik málnaszezonban felvettek a Hazai Likőrgyárba kisegítőnek, és azután ott is ragadtam. Segédmunkásként kerültem oda, de főnökeim hamarosan szaktanfolyamra küldtek. 1940-ben szakmunkás lettem. Elvégeztem a borászati likőrmesteri tanfolyamot. Olyan szakemberek keze alatt tanulhattam meg a szakmát mint dr. Osztrovszky [György] profesz­­szor, vagy a Budafokon a legendás hírű Fornádinál fFor­­nádi Fusch Elemér] a pincemesterséget. Három év katonai szolgálat és a háború után visszatértem a gyárba. Örültem, hogy élek, és új reménnyel fogtam hozzá a többi munkással együtt az újjáépítésnek. Az üzem kiégett, kifosztották. A néhai nagynevű főnököm, idősebb Kupái Sándor vezetésé­vel elkezdtük rendbe tenni a gyárat, megindítottuk a ter­melést. Megalakítottuk az üzemi bizottságot, amelynek tagja, majd elnöke lettem, később párttitkár lettem. Likőr­mesterként mindent kellett csinálnom — mindent, ami adó­dott. Édesapám a Wolfner gyárban dolgozott, édesanyám a Habselyemgyárban. A likőriparban rövid megszakítástól eltekintve 1957-ig dolgoztam. Az államosításkor, 1948- ban ki akartak nevezni igazgatónak, de én elleneztem, és Dr. Gulyás Béla gyárlátogatáson, 1970-es évek azt kértem, hogy az akkori főkönyvelő legyen az igazgató. De úgy látszik, sorsomat nem kerültem el, mert 1949-ben mégis kineveztek az államosított Zwack Likőrgyárba igaz­gatónak. Huszonhét éves voltam ekkor. Nem mondom, na­gyon féltem, de az volt a szerencsém, hogy Perényi Béla, a Hazai Likőrgyár igazgatója sok mindenre megtanított, és a Zwack munkásgárdája is sokat segített, hogy megálljom „HIDEGET MELEG SZÍVVEL' 71 70 ÉVES A MIRELITÉ

Next

/
Oldalképek
Tartalom