Török Róbert: Hideget meleg szívvel. 70 éves a Mirelite. Fejezetek a Magyar Hűtipar történetéből (Budapest, 2015)
A Magyar Hűtőipari Vállalat gyárai és üzemei
A nagyvállalat a hűtőházak bevonásával központilag határozott, hogy melyik hűtőháznál milyen beruházások, gépbeszerzések, technológiai módosítások, felújítások legyenek, és azok milyen forrásból legyenek finanszírozva. Az 1970-80-as évek során bővült leginkább a hűtőházak és a feldolgozó vonalak kapacitása, és sok rekonstrukció is történt ebben a fontos időszakban. Sajnos az időszak végére kitolódott kiviteli munkákhoz felvett bankhitelek később komoly és negatív hatásúak voltak a hűtőházak működésére. Volt még valami, amit az iparág másokkal együtt szenvedett meg, ez pedig az állami támogatások rendszerének folyamatos állami felszámolása. A bevételkiesés pótlása csak a termelés gazdaságosságának javításával volt lehetséges. A termelési költségekben jelentős szerepet játszott a nyersanyagár, amelyet csak gondos szerződéskötésekkel lehetett kordában tartani. Erre jól képzett szakemberek voltak a hűtőházakban, ugyanakkor az időjárás mindig bizonytalanná tett mindent. Az 1970-80-as években volt a legszélesebb a hűtőipari árupaletta. Természetesen nagy figyelem fordult a nagy volumenű termelő vonalak fejlesztésére. A 1980-as években honosodtak meg a színosztályozók, és hatalmasat fejlődött a csomagolástechnika is. A technológiai megoldásokra mintaként szolgáltak az export partnereknél megtekintett megoldások, de később a helyi vonalakba egyre több speciális hazai tervezésű magyar gép is bekerült, hála a fejlesztő labor műszaki tervező mérnökeinek. Itt a legrégebbi munkatársakat: Bognár Lászlót és Sunyovszky Kálmánt kell kiemelni. Itt ragadom meg az alkalmat megemlíteni, hogy a hűtőiparon belül elterjedt és jellemző volt a gondos személyzeti munka. Az egyes felelős posztokra rendszerint széleskörű gyakorlattal rendelkező kollégák kerültek, lehetőleg cégen belülről. Erre a legjobb példát a Székesfehérvári Hűtőház szolgáltatta, ahol például Berczeli Béla igazgató először Békéscsabán, majd később Székesfehérváron volt főmérnök, és ezt követően igazgató. Ugyanitt Rengel István főgépészként kezdett, majd TMK vezető, műszaki igazgató és Berczeli Béla nyugdíjba vonulását követően igazgató lett. Természetesen más hűtőházaknál is jellemzőek voltak ezek a „belső megoldások”. A cégek történetét mindenki vitte magával tovább, és rendkívül jó munkakapcsolatok - és barátságok is - alakultak ki cégen és vállalaton belül egyaránt, ami még ma is tart, hála Istennek. 1988 novemberben kezdődött és két hónapig tartott a nem kellemes emlékeket, sok bizonytalanságot fakasztó, államilag diktált privatizációs átszervezési folyamat, amelynek során osztályok szűntek meg. A hűtőházak önállók lettek, és a volt központ egy .HIDEGET MELEG SZÍVVEL' 30 70 ÉVES A MIRELITÉ TMK-sok a Budapesti Hűtőházban, 1990-es évek közepe
