S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2014)

A harctér szörnyűségei, az oszladozó tetemek között folytatott harc, a hullaszag, a napokig tartó őrjítő pergőtűz, a teljes kimerültség sokszor meghiúsította az étkezést. A hadműveleti szünetekben, állásharcok idején lényegesen kedvezőbb volt a helyzet. Választékos, ízletes ételekben dúskáló terülj-terülj asztalkám sem volt ritkaság. „Háborúban vagyunk és mégsem harcolunk... élelmezésünk egyenesen mesébe illő." - emlékezett egy csapattiszt. A bakatársadalom leleményesen kihasznált minden lehetőséget, a „szerzeményekből" saját ízlése szerint sütött-főzött.

A Nagy Háború legfélelmetesebb lövegtípusa a 42 ernes „kövér Berta", a legkedveltebb viszont a füstcsöve miatt gulyáságyúnak elnevezett, 1909-ben rendszeresített mozgókonyha volt. A lóvontatásű jármű élelmiszert és konyhafelszerelést tartalmazó mozdonyból és egy tűzhelyszekrénnyel ellátott konyhakocsiból állt. Az ételt menet közben, lassú tűzön főzték három 95 literes és egy 20 literes rozsdamentes, saválló üstben 250-260 fő részére, amely egy gyalogszázad hadilétszámának felt meg.

Az egyszerű étkezés valamennyi ételét megfőzték: levest, húst és főzeléket. Gyakran volt marhahús (disznó vagy ürü) leves zöldségekkel, rántott leves, burgonyaleves

gulyAságyú és rohamsisak I 23

Telepített sütőkemencék. Képeslap