Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom... Krúdy Gyula budapesti életének színterei (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2013)

Legényélet

» A ködökön át a szürke felhők mögül előbúvik a napocska, és bágyadt sugaraival megvilágítja a Sándor utcai házat és környékét. Népesedik az utca. Emberek jönnek-mennek a ház körül, és az államrendőrség posztója kéklik sűrűn az utcában. A ház kapuján sokan mennek be, de senki nem jön ki. Mintha az üvegtetős ház elnyelné az embereket. (...) Odabenn még nem adják ki a karzati jegyeket; az ácsorgók száma növekedik a kapuk körül, és benépesülnek a Múzeum kerti sétányok is. V/ár mindenki, és senki sem tudja, hogy mire vár. Mintha az oktalan kíváncsiság hozta volna itt is össze az embereket, ami annyi sok helyre elviszi őket. Diákok, nők, a varróleány osztálytól felfelé a t. hivatalnoki karig, vidékiek, munkanélküliek, boltossegédek, mesterlegények és naplopók: ácsorognak és várnak, hem tudják, hogy mire. AZ ARANYBÁNYA 16