Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom... Krúdy Gyula budapesti életének színterei (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2013)

Legényélet

• Csodálkozó szemű, hiszékeny homlokú, békességes polgárok laktak a József utcában. (...) A házak többnyire földszintesek voltak. Drágalátos udvarok kopott kockakövein halkan járdáit az emlékezés. JÓZSEF UTCA • ...józsefvárosi utcák, ahol a diákok és dolgozó fiatalemberek hónapos szobáin manapság savanyú emlékezet leng, szinte kíváncsian várják a kis táskájú, de feneketlen reménységű idegen lépteit; irodák, könyvtárak, hivatalok, olcsó kis korcsmák, varróleány- és perdita-szerelmesek, esetleg a magányos kórház és jeltelen sír várják a múltba merült Budapesten a törekvő, dolgozni és akarni tudó fiatalembert. A város kövezete még aranybánya, a fülek hisznek a sima nyelvnek, az ostobák utat engednek az erősnek és okosnak, a tehetség és tudás kiássa magát a gránitfalból, mint egy acélkörmű vakondok, a szerencse kézzel fogható valami, mint a női hang, az élet legfeljebb a negyvenedik esztendőig állítja ángardba a bajnokot, aztán meg lehet nyugodni, mert odáig okvetlenül elért valamit az ember, nyugdíjat vagy reménytelenséget... Ó, régi Pest, mikor erős akaratból meg lehetett élni a városban! PEST ARAMYKORA 17