Kovács Ferenc et al.: Fardagály és kámvás rokolya. Divat és illem a 19. században (Budapest, 2010)
A dísz-magyar öltözetről
Л DÍSZ-MAGYAD ÖLTÖZETDŐL Akiegyezéssel megszűnt a passzív ellenállás, és annak kifejezőeszközét, a magyar ruhát is levetették. A hétköznapokon nők és férfiak egyaránt a nyugateurópai divatot követték, ekkor válik el egymástól a divatos és tradicionális öltözet. Az utóbbi az állami, egyházi és az egyéni élet ünnepeinek kellékévé, díszruhává, a korszak divatlapjainak és hirdetéseinek tanúsága szerint „díszmagyar-ruhá’-vi vált. A férfiöltözet, - ahogyan több száz évvel korábban is - két kabátféléből állt. A paszománnyal meghányt felsőkabát, a mente többnyire bársonyból készült, egykori szőrmebélését a 19. századra általában nyércszegélyek váltották föl. A mente alatt viselt dolmányt a derékban szabott változatra, az atillára cserélték Az öltözethez elengedhetetlenül szükséges a szűk szárú, selyemfonalból géppel kötött „magyar nadrág ’, a finom, színes bőrből készült, hosszú szárú sarkantyús csizma, a szőrmeszegélyes, ékköves forgós, kócsagtollas süveg vagy a kónuszosán szétálló karimájú kalpag. Ettől az időtől kezdve készítették és árulták az ékszereket készletben. Többnyire ezüstből, aranyozott ezüstből domborították, vésték, cizellálták, zománcozták, almandinnal, gyönggyel, türkizzel vagy más drágakővel díszítették azokat. A „kis ékszerkészlet’’ részei: a mentekötő, az öv, a mentére való nagyobb és a dolmányra való kisebb gombok, a süvegforgó és a sarkantyú; a „nagy készletbe" a dísz-szablya is beletartozott. A nők díszruhája is a korábbi évszázadok ruhadarabjaiból fejlődött, a szoknya és ruhaderék szabásvonalának alakulását a nyugat-európai divat is befolyásolta. A 17-18. századi vállfuző és ingváll korszakunkra egyetlen ruhaderékká alakult oly módon, hogy ingváll helyett az azt imitáló csipke, túli vagy selyem ujjakat belevarrták a ruhaderékba. Jellemzője az az egymáson keresztezett szalagfuzés, ami a 18. századi vállfuző rögzítéséhez szükséges volt, de a 19. századra csupán dekorációvá vált. A magyar díszruha elmaradhatatlan kelléke a kötény és a pártához, illetve főkötőhöz tűzött fátyol. A párta és főkötő a század végére elveszítette eredeti, a családi állapotot szimbolizáló jelentőségét, néha egy öltözethez pártát és főkötőt is készítettek. A mente, amelynek eredetét már évszázadokkal korábban megtaláljuk, úgyszintén a század végén vált a női díszruha kiegészítőjévé. Az állami ünnepek sorában a koronázáson kívül a millenniumhoz kötődő események voltak a díszöltözet formálódásának szempontjából kiemelkedően fontosak. Az államalapítás ezredik évfordulóját nagyszabású ünnepségsorozattal tették emlékezetessé, de ekkor nyitották meg ma is álló középületeink sorát is: a Vígszínházát, a Műcsarnokot, az Iparművészeti Múzeumot és Iskolát, a királyi Kúriát, amely ma a Néprajzi Múzeumnak ad helyet. Az ünnepségsorozat tervezését tudósok és művészek több mint tíz esztendővel korábban megkezdték. Magyarország ezeréves fennállásának bemutatását tervezték. Ehhez több pavilonból álló épületegyüttest hoztak létre a Városligetben, ahol addig soha nem látott bőségben tárták a látogatók elé az ezer “large séf also included a gilded sabre. Ladies’ formal attire also developed from the clothing of earlier centuries. The tailoring of skirts and dress bodies was also influenced by western fashions. The chemisette and shoulder blouse of the 17th-18th centuries had by this period transformed into a single dress body, in such a way that the lace, tulle or silk sleeves which imitated the shoulder blouse were sewn onto the body of the dress. Crossed ribbon stitching a necessity for securing the shoulder blouse in the 18th century, but simply there for decoration in the 19th century, was typical of this style. An indispensable part of Hungarian formal dress was the veil, which was pinned to the pinafore, the headdress or the bonnet. By the end of the century the headdress and bonnet had lost its original meaning symbolising the wearer’s marital status, and sometimes both were prepared to complement a single dress. The longer, ladies’ version of the pelisse, the original of which had been in existence centuries before, also became an accessory to ladies’ formal dress towards the end of the century. Apart from the coronation, the national festivities that were of prime importance in the shaping of formal wear were the events surrounding the millennium. The one thousandth anniversary of the founding of the nation was made memorable by a large-scale series of celebrations, but this was also the year when a host of public buildings - most ofwhich are still standing to this day - were inaugurated: the Vígszínház theatre, the Műcsarnok gallery, The Museum and School of Applied and Industrial Art and the Royal Mansion, which today is home to the Museum of Ethnography. Artists and scholars had begun the planning of the celebratory events over ten years earlier. They intended to introduce the one-thousand-year past of Hungary. For this purpose they erected a group of several pavilions in the Városliget (City Park), where antiques and other articles representing the thousand-year history of the state were shown to the public in never-before-seen quantities. The compilers of the proposal, which was completed by 1893, also planned a historical parade depicting the main periods of the country’s history, with the participation of every single order and peer. Ladies and gentlemen alike were all dressed in the finest, most colourful Hungarian formal attire. In addition to scholars and artists, tailors also took part in the planning and design of the sets of clothing. Although this is certainly the greatest period in the history of Hungarian formal attire, it sadly also meant the end of its heyday. Although their efforts are certainly worthy of praise, the results are more often than not mixed from a history of costume point of view, as we often meet with a myriad of unorganised solutions. Having at our disposal a rich knowledge base with regard to garments made for men, we can distinguish between two basic types. One is similar to the formal attire of earlier years, usually made up of a
